Blog: Vendéglátós rákfene - A kisgyerekes szülő

Vannak különböző vendégtípusok, amelyek azért léteznek, hogy újra és újra teszteljék az egyszeri vendéglátós szakmai szeretetét. Ilyen többek között a kisgyerekes szülő.

A kisgyerekes szülő, ha csemetéjével ellátogat egy vendéglátós egységbe, sok esetben úgy véli, hogy megjelenésével kiszélesítheti azt a hatáskőrt, amelyben a vendéglátós személyzet tevékenykedhet. Ezt úgy kell értened, hogy gyermekükkel foglalkoznod kell. Ez, mondjuk hangosan nincs kimondva, ám a jelekből hamar észreveheted te is, ha éppen belecsöppentél.
Az ilyen szülő ugyanis csöppség-vakságban kezd szenvedni.
A csöppség-vakság jelei, hogy amíg a menüt böngészi a szülő, addig a gyerek elkóvályoghat az étterem legtávolabbi sarkába is, a papa és mama úgy sem veszi (periférikus látása beszűkül) észre, amíg meg nem rendelték az ételt, italt. Tudni kell, hogy ha véletlenül kiszabadul a négy fal fogságából a szülőknek nevezett rabszolgakülönítmény, igyekeznek minden pillanatot kihasználni, amelyet nem a gyermekre kell fordítani, de a kis taknyos még ne érezze úgy, hogy akár le is passzolnák őt, ha megtehetnék azt büntetlenül.
Tehát a gyermeknek kellő szabadságot biztosítanak és közben magukat is megpróbálják felszabadítani.
Bármilyen elítélendő, a papa és mama úgy véli, hogy a lepasszolás pillanataiban - többet nem mernek megkockáztatni, félve a későbbi bosszútól, amely ajándékok követelésétől kezdve akár hajnal három órai sírásos ébresztőben is kulminálhat - te, a vendéglátós, partnere vagy abban, hogy addig figyelsz a kölyökre.
Eddig nem vetted észre, hogy a menübe temetkező anyu és apu mennyire nehezen szakad ki annak a pár gépelt sornak a bűvköréből? Nem azért, mert diszlexiásak, hanem szimplán húzzák az időt.
Ha idejekorán feltekintenének, még esetleg olyasmit láthatnának, amivel meg kellene birkózniuk, azonban ez igen nehéz idegen környezetben, lévén emberi sajátosság, hogy a síró és hisztiző gyerek szüleit mennyire elítéli a társadalom többi része, akik szintén ugyanott kívánnak elkölteni egy ebédet vagy vacsorát, azonban ők maguk vagy nem rendelkeznek gyermekkel, vagy éppen lepasszolták azt a vendéglátósok helyett egy másik eléggé alkalmas népcsoportnak; a nagyszülőknek.

Ha tehát nincs szerencséd, amíg anyu és apu vizslatja a lapot, neked a gyerek nyomában kell járnod, nehogy az a zsebébe tömködje a fogpiszkálókat - sokat segít ezen az ügyön, ha eleve ki sem teszed azokat az asztalra, mert az apró makramé darabokkal a felnőttek is előszeretettel képesek múlatni az időt - vagy maszatos (Minden gyerek keze baktériumtelep) mancsával összefogdossa a kihelyezett "repülőkön" a szalvétát és evőeszközt, vagy csak azért lépegetsz utána, mert Huba (Legyen most írásunkban a kisfiú neve) már otthon megunt minden nyomógombos készséget és a következő szintre lépéshez a pénztárgépet kívánja használni, te viszont nem akarsz egy milliós számlát visszasztornózni, mert a NAV arra azonnal ugrik, még akkor is, ha természetellenes egy milliós számla egy olyan étteremben, mint ahol dolgozol. (Kivétel Liszt Ferenc tér és környéke!)

Szóval, anyáék nagyvonalúan nem látnak, nem hallanak, míg a kis Huba csattogó lepkéjével és idegesítő kántálásával bebizonyítja neked és a többi vendégnek, hogy az abortusz az jó!
Csak, miután ki lett választva az étel és a nasi - Huba miközben a terítőt huzigálja, még visszaszól az asztalukhoz, hogy palacsinta és ha nem volna egyértelmű, akkor PALACSINTA lesz az ebéd vagy vacsora lezárása - akkor szólnak elhaló hangon a gyerek után, hogy ne... csináld... kicsim... és gyere vissza.
Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy Huba reakciója a passzívtól a hangos katatónig terjed és ezen a skálán nincs olyan opció, amelyikben visszatér az asztalukhoz, majd némán, vagy csak csendben leül, oszt vár.
Soha!
Huba barátkozik, aminek a lényege, hogy akár a kölyökmacska, úgy ő is a lábaid között szeretne leírni egy nyolcast.
Neked viszont van valami a kezedben, ami vagy számla, vagy, kevésbé szerencsés esetben, egy tálca ital.
Te igyekszel szemrehányóan a szülőkre nézni, aminek normális esetben és egy logikus világban az eredménye, hogy a gyermeket maguk mellé parancsolják, ám ne felejtsd el, hogy pontosan azért léptek le otthonról, hogy a gyermek Huba, a jövőnk záloga, szemünk csillogó fénye néhány pillanatra, percre leszakadjon róluk, ezért a te szemrehányó pillantásodat igyekeznek még akkor sem észrevenni, ha egyenesen a szemedbe néznek véletlenül. Azért, mert igazából mögéd néznek. Abba a szebb jövőbe, ami csak gondolatban létezik és akkor lesz esedékes, amikor kicsi Huba felnőtt Huba lesz és elhagyja a családi fészket.

Neked viszont nem szabad felrúgnod a kölyköt. Esetleg, ha a szülők tényleg elbambulnak, finoman, lábsöpréssel terelheted a kicsit az asztaluk irányába. Sok éves gyakorlattal már képes vagy úgy fájdalmat okozni a kicsinek, hogy az ne legyen szemmel látható, se miközben történik, sem később a gyermek testén, lila folt, véraláfutás formájában. Ilyesmire csak tényleg a legjobb vendéglátósok vetemedhetnek és képesek. Talán azért, mert amíg Huba virul és kárt okoz a környezetében csapkodásával, addig a szülő benne marad a csöppség-vakságban, ám abban a pillanatban, hogy te a gyermek testének territóriumát megszentségteleníted, a szülő már lát! Mindent!
Az orrodból kikandikáló szőrszálat is.
Ha a kölyköt bántod, az vörös posztó. A jatt, mint olyan, azonnal megy a levesbe, akkor is, ha nem is rendeltek olyat.
Rosszabb esetben háromszoros sebességgel, súllyal és elánnal adják vissza azt, amit te adtál a gyermeknek.
Szóval, ezzel óvatosan.
Máskülönben a gyerekes családoknál többnyire anyu viseli a nadrágot, osztja be a kosztpénzt és ezért nagyon sok esetben eleve kizárt a borravaló, mint lehetséges plusz juttatás számodra, holott Huba és családja kettős figyelmet érdem... harcol ki magának.
Tehát simán benne van a pakliban, hogy törött poharat, leöntött terítőt, kiborogatott ételt kell feltakarítanod, ami után a jussod, mai, átlagkeresetű család esetében egy "örök hálám" mondat lesz, felkerekítés nélkül.
Nem is a kisgyerekes szülő a célcsoportja a vendéglátásnak.
Sőt!
Ha tehetném, direkt bevezetnék olyan éttermeket, ahová gyerek be sem teheti a lábát.
Sarkítok, de minek jönne be, ha úgy sem ő fizet?
Ha már valakinek a kívánságait kell lesnem, legyen már olyan, aki képes a zsebébe nyúlni és önálló keresetből honorálja azt.

A fizetés egyébként egy faramuci esemény. Néha a szülő úgy gondolja, hogy csimotájának felelős neveléséhez hozzátartozik, hogy engedi a kicsinek, hogy ő fizessen. Azonban ez a tanítás roppant hanyag, hiszen alig találkoztam harminc év alatt olyan szülővel, aki a pénz átnyújtásakor még azt is oda röffentené a hatéves gyerkőcének, hogy: - És adjál tíz százalék borravalót, Huba!
Ezt már csak azért sem teszik, mert tudják, hogy bár Huba hangos és gyors, azonban a tíz százalék kiszámolásához értelmi képessége rendkívül szűk területen mozog.
Máskor azért nem teszik, mert maguk sem képesek kiszámolni a tíz a százalékot, vagy mert szüleik őket is csak a fizetés instrukciójával látták el, azaz hozott anyagból dolgoznak, és maguk sem hagynának egy kis forintban mért kedvességet.

Én már kifejlesztettem egy többé-kevésbé kedves mosolyt, amelyet kifejezetten akkor alkalmazom, ha gyerek jön hozzám fizetni, nagy címlettel. Ebben a mosolyban vegyül némi keserű irónia, kevés blazírt hányavetiség és egy csipetnyi lemondó báj.
A vendéglátós tehát nem kívánja, hogy gyermekes családdal hozza össze a sors, bár elfogadja, hogy a természet rendje, hogy néha szülők jönnek, gyermekkel.
Elfogadja... de ellenzi!

A legrosszabb kisgyerek pedig az, aki végig izgalmi állapotban van.
Dőlj hátra és olvasd el nyugodtan, amit írtam. Nagyjából érted minden sorát.
Most dőlj hátra ismét és úgy olvasd, hogy közben arra gondolsz, hogy Huba melletted áll, és a csattogó lepkét lecserélte a dobhártyádra.
Bum-bum-bum.

Nos, a legtöbb gyerek képes egy hetven perces vacsorázást kétszáz perc kínná tenni a viselkedésével. Ehhez mást sem kell tennie, mint üvöltöznie.
A gyermek üvöltése meghajlítja a téridő-kontinuumot és képes elérni azt, hogy egy órát kettőnek érzékeljünk.
Mert ilyen csodálatos az emberi szervezet. Rögtön azután a csoda után, amit úgy neveznek, gyerek szülés...

Köszönjünk el Hubától és családjától. Tegyük vissza a kártyaolvasót a helyére és vegyük csendben tudomásul, hogy a számlára nem kaptunk egy forintot sem.
Csoda, ha a vendéglátósok nagy százaléka indul el az alkoholizmus rögös útján?

Következőkben megmutatok három speciális találmány, amivel gyerekes családok ezreit tudjuk kissé hozzásegíteni, hogy fellélegezzenek:

Következzen:

Találmányok, amelyek lenyugtatják a kicsi Hubát!

(Hamarosan... folyt. köv.)