A rajongás határa
Vajon van jogunk arra, hogy mások
rajongásának tárgyát és metódusát megkritizáljuk. Szerintem
nincs, mégis megteszem.
Körbejárta a netet egy felvétel,
amelyen egy felnőtt férfi, Eric Butts, először tekinti meg a Star
Wars IX., záró epizódjának a trailerét, amely túl sokat ugyan
nem mutat, mégis olyan érzelemhullámot indít el a férfiban, ami,
egyszeri nézőként, már engem taszított. Ez egy „reakció”
videó, amelyet néhányan kitaláltak – igyekeztek levédeni a
műfajt, azonban a náluk okosabb – vagy előrelátóbb -
bíróság nem engedélyezte, megelőzvén ezzel rengeteg felesleges
papírmunkát – hiszen akik levédték volna, biztos vagyok
benne, hogy további megélhetésüket abból biztosították volna,
hogy boldog-boldogtalant beperelnek, aki hasonló videót készített
volna, mindezt egyszeri idő ás ötletráfordítással, azonban úgy
vélem, a kreativitásnak és önkifejezésnek ne lehessen ily módon
gátat szabni. Most komolyan úgy gondolod, hogy aki időt fektetne
abba, hogy „találmányát” levédetné – néz valamit és
felveszi a saját reakcióját, miközben nézte – az később nem
élne vissza a megszerzett „hatalmával”?
Precedens értékű lett volna az
ítélet, ha nyernek ám így sem kevésbé fontos, történelmi
pillanat a videómegosztó platformok történetében. Ugyanakkor,
bár magam is láttam olyan felvételeket, amelyek természetesen
mosolyt csaltak orcámra, mégis azt merem állítani, hogy egy
egyperces reakcióvideó az önkifejezés egyik legolcsóbb,
legócskább módja. Minimális kreativitással maximálisan hatást
elérni jó reklám is lehet, egyben hatásvadász megnyilvánulás.*
* Fine Brothers és egy cikk a témáról! - állítólag visszanyalt a fagyi...
Tényleg nem emlékszem, ki volt az a
két fiatalember, akik a youtubeon először készítettek ilyen
felvételt, keress rá, azonban a műfaj kinőtte magát és
mindenféle formában találkozhattunk már vele.
Volt valódi, megjátszott, rövid és
akár teljes epizódot felölelő. Kinőtt belőle a gamer világ
gameplay leágazása, illetve a sorozatok cliffhangereit felölelő
válogatások is. Értéke nem feltétlenül van – főleg, mikor
érzed, hogy a reakció nem igazi, hanem egy elripacskodott valami –
mégis, lassan eljutott oda, hogy van aki ilyen tartalom gyártásából
keresi meg a betevőjét.
És akkor visszatérnék jelen
emberünkre, aki megtekintette a Star Wars aktuális bemutatóját és
úgy érezte, ezt megosztja velünk is, ezért vette a fáradtságot,
hogy bekamerázza az arcát, megmutatva a világnak, hogy mennyire
rajongó... vagy infantilis fasz. Persze, még mielőtt elindítja a
„műsort”, megerősít minket, hogy a sorozat legnagyobb
rajongója és megelőlegezi, hogy a reakciója talán túl impulzív
lesz.
Nézem a felvételt és nekem
kellemetlen, hogy azt látom, elvileg felnőtt ember képes 2 percnyi
hamis illúziót úgy megtekinteni, hogy gyakorlatilag
végig nyálaskodja az egészet, mint egy csecsemő, aki anyját
hallja énekelni.
Ez nem egészséges. Viccesnek lehet,
hogy az, azonban úgy érzem, aki érzelmileg ennyire megnyílik egy
egyértelműen művi világtól, azzal komoly gondok lehetnek
mentálisan. Vagy gondolod, emberünk a mindennapi életben is
ennyire impulzív? Az sem lehet könnyű akkor a környezetének.
- Szívem, a főtt tojás túl kemény
lett! Ne hara...gudj... hüpp-hüpp.
Emberünk már attól rendesen orgazmus
közeli állapotba kerül, hogy a főhősnő a kardjához nyúl és
leemeli az övéről. Nem mintha ilyen jelenet ne lett volna a
korábbi nyolc részben... azután a kamera átvált a sivatagra és
kis reakciósunk felhüppög. A sivatag látványától, mert akkor
mást még nem látsz.
Normális?
Mire gondolt, vajon, milyen irányba
vitte el őt a képzelete a sivatagban???
Mi lenne ezzel, ha kitennéd a
Szaharában? Komolyan. Összeomlana a sírástól fuldokolva, hogy
mekkora feeling?
Szóval készült ez a remek
reakcióvideó és ami röhej, hogy abból is készültek
reakcióvideók, amelyben mások ugyanúgy a kétségeiket mesélték
el, emberünk viselkedésével kapcsolatban. Mame is született már
belőle, pedig a trailer alig pár napja van kint... Meg én sem
bírtam elmenni a jelenség mellett, hiszen akkor most nem olvasnád
soraimat.
Ha ez a srác tényleg így
élte meg már magát csak a trailert is, nem szeretnék mellette
ülni a moziban, amikor először és századszor is megnézi. Mert
beteg. Mert felnőtt ember, így nem viselkedik.
Persze, belőlem is felszakadt egy
reszketeg sóhaj, mikor a hetedik részben ismét repült a millenium
falcon. Megkönnyeztem Solo és Luke halálát, igen, mert
gyerekkorom hősei voltak. De ez?
Látom magam előtt, ahogy emberünk
beül a filmre és két órán keresztül, vagy amíg a film tart,
könnyel és spermával teríti be maga alatt az ülés, a
gyönyörtől. Azért rákötnék egy gépet, ami méri a pulzusát,
meg azt, hogy érzelmileg mik nála a film csúcspontjai. A Disney
helyében ezzel a sráccal tesztelném a filmet. Bár, ez nem csak
akkor sírna, ha kell, hanem mikor feltűnik a logo...
Vagy, eszembe jutott az is, hogy már
megint Jimmy Kimmel vagy valamelyik főműsoridős humor Herold
szórakozik az Internet népével és napokon belül kiderül, a síró
srác csupán remek színész, a könnyeket ammóniummal csalták elő
és a vörös pattanás szerű folt a bal arcán sminkes munka, ezzel
a rajongók orra alá dörgölvén, hogy milyen röhejes már a
rajongásnak ez a beteges foka. A figura kinézete amúgy tökéletesen
megfelel annak a magamban kialakított geek képének, aminek a
legtöbb hasonló fanatikust elképzelem. Hát nem is egy The Rock
vagy Jason Momoa a srác.
Aztán, hogy érdekesebb
legyen a történet, Mark Hamill, aki valahogy még hatvan évesen is
követi a Star Wars világ körüli univerzum összes halk
pukkanását, kiállt a fiatalember mellett és megköszönte neki,
mert ha olyanok, mint Eric, nincsenek, akkor a Star Wars, sőt,
semmilyen másik filmes munka nem érne semmit. Mert kell néha a
megerősítés, hogy szükség van arra, amit csinálsz. (Nem mintha
Luke ne tudná, mit vittek véghez a sorozattal.)
Mark Hamill twitter site |
Ez egy kedves gesztus és egyben sokat
tompított az Eric videóján fanyalgók hozzáállásán is.
Részemről tartom, amit mondtam és
tovább boncolgatnám.
Vajon, azok a rajongók milyen fokán
álltak a rajongásnak, akikről néha olvasod, hogy sztárokhoz
törnek be? Követik őket. Tárgyakat lopnak el tőlük vagy hagynak
hátra nekik.
Igaz, a Star Wars nem személy, hanem
egy franchise, de vajon, aki rajongó, mennyire választja külön a
fantáziavilágot a színészektől, akik arcukat adják az
univerzumot betöltő karakterekhez?
Mennyire volt rajongója John
Lennon-nak, Mark David Chapman, hogy végül lelőtte?
Mert rajongás és rajongás között
is vannak árnyalatok. Amit viszont a videón látunk, az nem az
egészséges formája egy harminc feletti, felnőtt ember esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése