Blog: A társkeresők legalja

Sosem kellett a szomszédba mennem egy jó kis trollkodásért. Néha túlzásokba is esem. Az illető, akiről viszont mesélni fogok, szerintem elviszi a nemlétező pálmát amiért kimaxolta a gusztustalan hozzáállást a társkeresés útvesztőiben.
Ehhez azonban mesélnem kell.

Az első eset, amikor elgondolkodtam rajta, mennyire nem tudhatjuk, ki van a "vonal" másik végén, az akkor volt, amikor egy ingyenes Internetes terminállal próbáltak kedveskedni az Erzsébeti Interspar vásárlóinak. Mondanom sem kell, hogy viszonylag gyorsan híre ment és kitalálhatod, hogy kik tudták a legkevésbé használ.
Eltaláltad, a ha a vásárlókra tippeltél.
Többször megfordultam eme áruházban, amíg ott laktam és a terminál létezése alatt nem egy esetben figyeltem fel rá, hogy egy eléggé hajléktalan forma férfi nyomogatta a gombokat a videójáték méretű készüléken.
Egyszer pedig vigyázó szemet véletlenül átsiklattam a képernyőn is és a jellegzetes szín-összeállításból azonnal feltűnt, hogy emberünk nem mást böngészik, mint a "Lovebox" nevű társkereső oldalt.
A férfin egy leginkább irhakabátra emlékeztető ruha lógott, fején kucsma. Az egész cucc nem lett volna olcsó, ha újonnan szerzed be, márkaboltból, azonban a férfi szerelése koszfoltoktól hemzsegett. Szóval ránézésre láthatta az ember fia, hogy ez bizony egy lecsúszott egzisztencia, aki éppen...
Tényleg?
Éppen mit csinálhat?
Mert, ha ezzel a külsővel jelenik meg egy randin, akkor az nem lesz hosszú közös program.

Később, hasonló esettel találkoztam a Váci út elején nyitva tartó non-stop netkávézóban, ahol egy boksszal mellettem két roma kislány nézegette a fiúk adatlapjait és azon kacarászták, melyik mekkora suttyó ránézésre. (Gondolom, abban az időben még talán nem volt tele a lovebox oldala olasz amorózókkal.
Nekem volt kellemetlen hallgatni őket, mert kívülállóként is sértő volt, hogy valaki nem a funkciója miatt használ egy oldalt, hanem, hogy kihasználjon másokat.
Nem véletlenül lettem a későbbiekben óvatos duhaj.

Azután az elmúlt hetekben belebotlottam egy nő adatlapjába - mindjárt több társkeresőn is - akinek tenyérbemászó stílusa miatt a bicska kinyílt a zsebemben. Első körben még csak nem is mentettem adatlapjának szavait, de minél többször dobálta elém az app. ezt a förmedvényt, annál inkább éreztem, hogy írnom kell a jelenségről.
Nem szó szerint rá értem, mint jelenségre, hanem a társkeresők azon csoportjára, akik valójában már első megnyilvánulásukkal megelőlegezik a lehetséges kapcsolat minőségét.
Ráadásul erősen negatív irányba haladva.

Van még időd?
Mert mesélnék egy törzsvendégemről, a Misiről.
Misi nem volt egy szerencsés krapek. Elvált, gyerekeivel a kapcsolata talán amolyan közepes minőségűvé érett és miután az asszony elhagyta, valahogy nem tudott jól választani partnert magának.
Először is, Misi eléggé tutyi-mutyi figura volt.
Másodszor meg szakálla és enyhe Pavarottira hajazó kinézete ellenére is sokkal femininebb pasas volt, int az a két nő, akivel élt azalatt az időben, amikor én ismertem.
Szerencsére, nem egyszerre.
Egyszerűen mindkét nő férfiasabb volt.
Már ezért sajnálatos Misi bőrébe képzelni magunkat.
A második nőjét meg történetesen én zavartam el a háztól.
Történt ugyanis, hogy Misi valamiért összeszedett egy igazi retek nőt, aki külsőre sem volt nőies és gondolataiban sem igazán. Viszont volt két gyereke és miután "elcsábította" a Misit, a két gyerek is bekvártélyozott a tesze-tosza hapsi pecójába.
Le se tojta volna az ember, ha nem ismeri a Misit.
De történetesen mióta ott dolgoztam, ismertem és bár nem volt a kedvencem - másik történet - nem kívántam neki azt, hogy egy patkány és a kölykei kitúrják az otthonából, két fiával együtt, akiket szintén ismertem a sok éves fröccsözések miatt.

Misi mind ritkábban jelent meg nálunk, mind több monoklival. Szégyellte, hogy kap. Inkább boltban vette meg a piát, hogy ne lássuk.
Azután egy nap késő este bejött, leült a pulthoz és remegett az idegtől.
Csak nem hagyott nyugodni, hogy mi a baja és hamar kiderült, hogy az aktuális verekedős élettársa (szóval metoo-t nők is követnek el) lepofozta a kocsmába a saját lakásából, hogy végül a Misi a saját otthonába nem mert hazamenni.
Itt durrant el az agyam.
Fogtam egy nevelőszerszámot, felmentem emberemmel a lakásába és húsz perc alatt kibasztam a nőt, beígérve, hogy a nevelő bottal eltöröm a térdét, ha még egyszer megkeresi.
Nem nagyon akart eltakarodni, sőt, még igyekezett félrehívni a Misit, hogy a "lelkére beszéljen", de láttam a leharcolt oroszlánon, hogy nem kívánja a négyszemköztet.
Nő ment, Misi maradt.
Barátok nem lettünk mondjuk ezután se, de legalább egy embert nem húzott le egy arra érdemtelen szemétláda.

Erre most itt ez a nőnek alig nevezhető emberforma toprongy, aki pár leír mondatával tökéletesen megidézi mindazt, amit egy egy társkeresőn látni sem lenne szabad.

Első adatlapját sajnos nem mentettem a tinderről - utána meg nem láttam ott - de abban már megcsillant nagyképűsége, amikor ellentmondást nem tűrő stílusban elmondta, hogy a tinder nem azért van (márhogy könnyű kapcsolatok kialakítására) és aki szexet akar, az elmehet a búsba.

Ezzel eleve felpiszkált, mert a tinder pontosan azért lett kitalálva, hogy a személyek könnyű kapcsolatokat találjanak. (állítólag eredetileg meleg férfiak, de ebbe a témába nem ástam bele magam) Azonban jönnek az igaz szerelmet kereső felhasználók és módszeresen kinyírják az egyébként tök jó és hiánypótló applikációt.
Mert a tinder tökéletes lenne arra, hogy a kiéhezett két oldal egymásra találjon, anélkül, hogy a találkozó alapja a prostitúció legyen. Azonban a sok erkölcsös nő és férfi tett róla, hogy gyakorlatilag megszelídítsék a platformot.
Talán nem is csoda, ha sokan már eleve azt hiszik, hogy itt ez nem "AZ".
Csak ne akarnák ezt adatlapjukon még belém is magyarázni.

Egy biztos: Ha valaha készítek egy hasonló partner kereső alkalmazást és meglátom, hogy egy-egy nő azzal jön, hogy ez nem "AZ" az oldal, úgy kibaszom őket, mint annak a rendje.
Mert ne a felhasználó döntse már el, hogy az applikációnak mi a célja, hanem a fejlesztője.

Azután förmedvényünk, véglény Andrea (talán kisbetűvel kéne írnom a nevét) máshol is megjelent és ugyanazzal a paraszt, lekezelő és érezhetően csontjai velejéből hozott férfiellenes dühvel igyekszik megtalálni a balekját, mint amit már korábban láttam tőle.
Nem bírja feladni.

De beszéljen az adatlapja:

Tehát mit tudtunk meg ebből?

Kedves hölgyünknek van kívánságlistája: Budapesti, lakástulajdonos, bejelentett állással, legyen intelligens, kommunikatív és ami roppant fontos, hogy a szexet felejtse el, mert ez a megnevezett egyén valamilyen formában, akár egy Borg, beépült a hölgy szervezetébe vagy lelkébe.
Szimpatikus hozzáállás, nem igaz?
Tehát, mint pasas, te hozd a maximumot.
És mire számíthatsz?
Egy társra.
Most őszintén: Egészséges férfinak kell olyan társ, akitől nem kap szexet?
De menjünk tovább:

Tehát, azért akar kizárólag komoly kapcsolatot, mert ez egy társkereső. Nem túl jó sorrend, de-hát emelkedjek felül. Ez a paraszt azzal fenyegeti az átlag társkeresőt, hogy kukázza őket, amennyiben nincs meg az alap helyesírás.
Írja mindezt kritikán aluli stílusban megfogalmazva, borzalmas helyesírással.
Azért maradjunk már a realitás talaján, ember!
Ráadásul az is látszik, hogy gyereke van, több nem kell!
Ráadásul már előre kiköti, hogy elérhetőség kizárt, mert ez nem az az app.
Szóval, vajon miért is van akkor itt?

El nem hiszed, milyen nehéz udvariasan megfogalmazni a mondandómat.

Nem találom, de mintha valahol említette volna, hogy neki már három gyereke is van, azonban épp nincs munkahelye. Ez mondjuk napról-napra változhat.
Ellenben nem úgy szokott lenni, hogy a nők először valahogyan vonzóvá teszik magukat, hogy mint a méh, körül legyen dongva. Aztán ráér azután kancsókává válniuk, amikor elkapták az áldozatot, azonban ez a nő nem nagyon érti a társkeresés lényegét.

Bevallom, ha szavaira valaki felkapva a fejét, úgy érzi, ő lesz a megfelelő társa, ott nem érdekel, mennyire inkorrekt az áldozathibáztatás, mert a pasinak is azt kívánnám, hogy edd meg amit főztél.

Szerinted ilyen indítás után ez a rüfke fog magának embert találni?

Végül csak kihozta belőlem a trollt és ráírtam.
Alant a beszélgetést olvashatod:

Nem sikerült elsőre kihúznom belőle, hogy ő mivel tudna egy kapcsolatba beszállni.

Ennél a résznél szimplán felakartam ébreszteni az alvó nőstényoroszlánt.

Úgy látom, sikerült!

Kioktatja a társkeresőket róla, hogy ez bizony egy társkereső oldal, de olyan alpári, útszéli stílusban, hogy azonnal kioltja mindazt, amit a témáról elvár és összehord. Mert ha társkereső oldalon vagyunk, csak illene egy minimális kulturális szintet elérve keresni azt a társat, nem?

Végül így búcsúzott tőlem, mielőtt letiltott volna, hogy válaszolni ne tudjak. Bár, ott már akkor nem is akartam, mert tudtam, hogy írni fogok erről a pondróról és arról, hogy mennyire veszélyes még úgy is az Internet, hogy egyesek az arcukat adják a kinyilatkozásaikhoz. Látod, ő is vállalja magát épp csak vállalhatatlan.

Kívánom, hogy soha ne találjon embert, aki rámosolyog.
Hogy ne találjon egy szerencsétlent, akibe beletörölheti a lábát.
Szégyen, hogy ilyen mentalitással emberek társkereső oldalakon tévelyegnek.
Szégyen, hogy mindezek ellenére is jó eséllyel fog ki magának valami madarat és végletekig megkeseríti majd az életét.

Mi a véleményed az ilyen emberekről?
Nem érzed úgy, hogy a társkereső oldalakon erősebb szűrőrendszerre lenne szükség?

Az egyik negatívum, hogy egyre többen nem magukról írnak érdemlegeset, hogy lehessen fogódzót találni egy beszélgetéshez, hanem szimpla kívánságlistát tolnak egymás arcába a tagok és aki egy kicsit is eltér ettől a felállított etalon mércétől, azt azonnal odébb pöccintik.