2022. május 3., kedd

Blog: Mint kutya a szarát... (2022)

 Amiről, most pár sort írok, azok a választási hirdetmények lesznek.

Eltelt egy hónap a szavazás óta és még mindig látok az oszlopokra felerősített választási plakátokat, táblákat. Azon gondolkodtam el a napokban, hogy vajon ki fizeti a "révészt", akinek össze kellene gyűjtenie ezeket a tárgyakat és eltüntetni a szemünk elől? Ha nyert a csapatunk, akkor azért, mert tudjuk és a másik oldalt ne is lássam többet. Ha meg vesztettünk, akkor azért...

Ehelyett sétálgatok az Üllői úton és a járdán kerülgetek egy-egy törött lemezlapot, amin valamelyik jelölt igyekszik meggyőzni róla, hogy nekem bizony rá kell adnom a voksomat. Csakhogy, ez már a múlt! Már rég el kellett volna tüntetni a romokat, a nyomokat.

Néhány okot vettem górcső alá, hogy vajon miért kell még mindig látnom a múlt mementóit.

- Aki vesztett, feltételezem, nemes egyszerűséggel, szarik rá: Kitettem, drágán, néhányat az ellenzéknek aktivistái tönkre is tettek, letéptek. Végül, nem sikerült a kormány váltás. Most szedjem le? Még költsek az egyébként is szűk keretekből, hogy kiküldök egy vállalkozót és beszedetem vele az összes hirdetményemet?

Nem vagyok hülye! Majd lerohad, lelopkodják. Sőt, majd szedje le a győztes! Van rá keretük, nem igaz?

- Aki nyert, szarik rá: Jólvanazúgy. Amíg nem mossa le vihar, földrengés, migráncsok áradattya, addig fennen hirdeti hatalmasságunkat. Ha rajtam múlik, örök emlékül fent hagyom! Hagy lássa minden ellenzéki libernyák kártékony-ártékony, hogy mink többeden vagyunk! Mink örökké itten leszenünk!



De kinek lenne a feladata?

A városnak? Az alvállalkozónak, aki kitette? A politikai pártnak a sajátját? Vagy a nyertesnek, udvariasságból?

Mikor ez az írásom lustaságom okán elkészül, a nagyját már elfújta a szél. De azért csak ott motoszkál bennem az érzés, hogy a politikusokat kb. addig érdekelte ez az egész, amíg volt tétje és most, hogy az eredmény már lezárt, magasról szarnak arra, hogy a fél város még most is úgy néz ki, mintha most vasárnap kellene a szavazóhelyiségekbe járulnunk és húzni a keresztet.

Így viszont, ez a sok hulladék - értsd jól, a tárgyra gondolok most, nem azokra, akiknek a fotója a tárgyon van - még néhány hétig egyenletesen fogja utcáinkat szennyezni, amíg végül az idő vagy megold mindent és az utolsó darab ragasztása, kötése megadja magát az időjárás viszontagságainak, vagy megunja valaki, akinek köze volt hozzájuk és kötelező önszorgalomból egyenletesen összeszedegeti mindet, már amelyikre még rátalál.

Gondolkodtam azon, hogyan, milyen szankcióval kellene kötelezni azokat, akik tevőlegesen részt vettek abban, hogy kéretlenül feldíszítsék ezzel a várost, de nem sikerült olyan módszert kitalálnom, amiben ha büntetés van, ne kerüljön bele visszaélés is.

Mert, ha ki is jön egy rendelet, hogy a Bűnösnek kell összeszednie, elképzelhető, hogy szarnak rá és inkább fizetnek egy összeget, csak ne kelljen foglalkozni az esettel. De ugye, azt is az adófizetők fizetnék...

És ez annyira tipikus, és talán még azt is hozzá tehetem, hogy ez annyira magyar, bár nem tudom, hogy miután Biden offolta Trumpot, a Trumpisták összeszedegették-e a kipukkadt álmaik romjain ökonyomokat hagyó kék-fehér-piros lufikat és mosolygó elnök arcocskával díszített műanyag ásványvizes poharakat, a többi francról nem is beszélve.

Nálunk olyan érzésem van, hogy összeszedni a saját szemetüket pont annyira luxus, mint a választás előtti ígéreteket szinkronba hozni a választás utáni rendeletekkel.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése