2016. május 29., vasárnap

Blog: Bulvár sztárrá avatás

Angela Paton kedves színésznő volt és 2016-ban, 86 évesen elhunyt szegény. Az éhes bulvár - az oldal nevét nem írom most ki - persze kattintásvadászatot tartott ezért szokás szerint egy hangzatos címmel főoldalukon megreklámozták a hölgy halálát. (Ezt a két soros reklámot tudatosan naponta cserélik kb. egy héten keresztül, hogy újra és újra bevonzzák az olvasókat.

A vasárnapi ez:


Persze, elismerem, hogy néhány filmjének okán és jogán az egész világon voltak emberek, akik ismerték. Arcát én magam is, hiszen egyik tucatszor látott kedvenc filmemben is benne volt: Idétlen időkig.

A cikk is kicsit ferdít címben, hiszen a hölgy nem lehet sztárja egy filmnek, hogy csupán mellékszereplő. Sokadik. Az Amerikai pitéből konkrétan nem is emlékszem rá...


Tudtommal a film sztárja az, aki vagy a.) főszereplő b.) valamelyik epizódszerepben olyan emlékezeteset nyújt, hogy attól kezdve kezdik felemlegetni a nevét filmes körökben.
Angela Paton ezért nehezen lehet az Amerikai pite sztárja. (Főleg, hogy nem is játszott a filmben, csak a harmadik részben jelenik meg.)

Ez nem újságírás. Ez valami más.
Véleményemnek hangot adtam a komment szekcióban, de nem hiszem, hogy lesz foganatja.


Mindezt úgy, hogy sajnálom a művésznőt és isten legyen vele, ahol most van.

2016. május 8., vasárnap

Blog: Honnan tudod, hogy szerelem?

Nagyon furcsa, amikor hajnalban egy beszélgetés és egy kis pálinka ébreszt rá arra, hogy mekkora istencsászár is vagyok, hiszen egyszer voltam annyira szerelmes, hogy hosszú évekig kitartson és még a lánnyal áldoztunk is erato oltárán, ami nem mindenkinek adatik meg az igazival.

Innen nézve tényleg elégedetten tekinthetek vissza az életemre. :)
Persze, nem feltétlenül az elhálás az, ami beteljesít egy szerelmet, de bizonyára fontos része lehet.
Annyira emlékszem csupán, hogy az egy olyan érzés, amelyeket még akkor is nehéz szavakba önteni, ha egy olyan teszi, aki elvileg jól bánik velük.

Hogy honnan tudod, hogy szerelmes voltál akkor? Egyszerű. Akkor is kellemes emlékként éled meg, ha esetleg nem úgy végződött, ahogy szeretted volna. Persze, lehet, hogy a végét meg a pokolba kívánod, de nem fogod letagadni: - Á, nem is szerettem!
Hanem: - Igen, lehet, hogy a vége maga volt a dögletes halál, de korábban annyi pluszt adott nekem, hogy igenis, azt kell mondjam, sőt, a világba üvöltenem, hogy: - Szerettem őt!!!

Nem tudom, mikor kerülök tisztába azzal, hogy elég érett legyek ahhoz, hogy lássam, mikor is vagyok szerelmes. Tudod te is, hogy legtöbbször inkább csak amolyan tessék-lássék leszek szerelmes.
Az akarsz lenni, más a legjobb barátnőd az.
Vagy egy osztálytársad, akit utálsz.

Szerelmes? Ő? Te meg nem? Na, nehogy már!
- És keresed, kétségbeesetten. Attól pedig sajnálod, akire orrolsz...

A szerelemben az a jó, hogy legalább olyan lutri, mint egy nyertes szelvény.

Ez volt az a pillanat, amikor Tamás, aki 12 órát ledolgozott, hirtelen rájött, hogy munka előtt két darab kaparós sorsjegyet vett magának, hátha szerencséje van és többet nem kell dolgoznia - Tamás nem volt buta, mert pontosan tudta, hogy nincs olyan kaparós sorsjegy, amivel ennyi pénzt lehet nyerni, csak olyanok, amelyek néhány évre megkönnyítik az életet.

Tamásnak lett volna még mondanivalója a szerelemről, de most fontosabbnak érezte, hogy kerítsen egy kaparásra alkalmas érmét, meg előszedje a két sorsjegyet.

Ha a következő bejegyzésem dollárjel, akkor jól kapartam!




2016. május 4., szerda

Akit szeretni lehet...

Egy apró csoda vagy nekem, Így érzem most, kedvesem! 
Hogy látlak és hallak, varázslat… 
Színes pillangók raján futsz keresztül, 
ha zord is a tél, erre megenyhül! 
Felszakadnak a fehér fellegek, 
és ott vagy te és én, ó, egek! 
Csak egy pillanat, csak egy villanás, 
egy káprázat: Szeretlek, forr bennem az alázat! 
Lábad nyomát csókolom, körötted kerengek, 
átölellek, mint kóbor lelkek, kiknek megnyugvást hozol. 
Hatalmad hatalmas és halhatatlan. 
Ha kiengedted, szabadon rohan, rohan, 
felöklelve akár a hegyet, így érzem és így is lehet. 
Kezedben a világ és benne egy apró kis alak,: 
Itt vagyok, megláttalak! 
Talán nem hallod halk szavát, de veled köszönti a holnapot és a mát, 
elmondva érted száz meg száz imát! 
Csak veled vagyok teljes, talán semmi nélküled, 
fogva tart, de nem bánt, a kósza révület…

(2008, december)