Egy apró csoda vagy nekem, Így érzem most, kedvesem!
Hogy látlak és hallak, varázslat…
Színes pillangók raján futsz keresztül,
ha zord is a tél, erre megenyhül!
Felszakadnak a fehér fellegek,
és ott vagy te és én, ó, egek!
Csak egy pillanat, csak egy villanás,
egy káprázat: Szeretlek, forr bennem az alázat!
Lábad nyomát csókolom, körötted kerengek,
átölellek, mint kóbor lelkek, kiknek megnyugvást hozol.
Hatalmad hatalmas és halhatatlan.
Ha kiengedted, szabadon rohan, rohan,
felöklelve akár a hegyet, így érzem és így is lehet.
Kezedben a világ és benne egy apró kis alak,:
Itt vagyok, megláttalak!
Talán nem hallod halk szavát, de veled köszönti a holnapot és a mát,
elmondva érted száz meg száz imát!
Csak veled vagyok teljes, talán semmi nélküled,
fogva tart, de nem bánt, a kósza révület…
(2008, december)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése