Írtam már korábban arról, hogy bizonyos emberek trollként viselkednek a fórumokban és, hogy ezért részemről simán elképzelhetőnek tartanék egy regisztrációs törvényt, amely a pofátlan anonimitást megszüntetné és a trollokat is rákényszeríteni arra, hogy mondandójukat személyükkel vállalják fel, mintegy biztosítékként, hogy igen, tényleg ők voltak az adott gondolat szellemi tulajdonosai, ami lehet akár egy trágár megjegyzés is.
Ha mást nem, de azt elérjük vele, hogy emberek óvatosabban fogalmazzanak, jobban átértékeljék gondolataikat, annak legitimitását, már megérné.
Most azonban néhány olyan szófordulatot mutatnék be, amik a fórumos beszélgetésekben simán amolyan közhellyé változtak, amitől néha már borsódzik a hátam.
A fórumokon kívül találni hasonló közhelyes megjegyzéseket például társkeresők adatlapjain, de most nem azokkal foglalkoznék.
Néhány kiragadott példáról beszélnék most, te is biztos ismersz már néhányat a saját beszélgetéseidből.
Azt hiszem még a "Puzsér" is szentelt egy műsort a témának.
Az alábbi felsorolás kifejezetten fórum beszélgetésekben megtalálható viselkedésformákat, bejegyzésformulákat tartalmaz, amelyek engem is irritálnak, de az igazi röhej az, hogy néha még magam is abba a hibába esem, hogy "használom" őket. Utólag szégyellem is magam.
1. - Ülj le, egyes!
- Ezt nem tudom, írtam-e valaha bárkinek, mert valamiért sértőnek tartom. Olyan érzést kelt bennem, mintha aki beírná, minden területen fölé akarna kerekedni a másiknak és ráadásul a másik értelmi képességeit degradálja le, pusztán azért, mert az nem ért vele egyet vagy másik irányból közelít egy adott problémához. Pedig sokszor erről nincs szó, mert nem csak olyanok kapják meg ezt, akik tényleg érződik, hogy "hülyék" a témához, hanem olyanok is, akik esetleg kibontanák a saját véleményüket, ami természetesen a másik oldalnak nem tetszik.
2. - Pont.
- Néhányszor már belefutottam olyan személyekbe, akik egyedül úgy tudtak egy mondandót nyomatékosítani, legyen az tényleg eldöntendően fehér/fekete vagy szürke tartomány, a bejegyzésük végére odabiggyesztik, hogy: pont. Ezzel azt sugallják, hogy itt már másnak véleménye nem lehet... Neked sem, pedig elképzelhető, hogy amiről beszéltek, valójában, logikusan kielemezve nem feltétlenül egy igazságot tartalmaz. Általában "pont" az ilyen emberek azok, akiknek véleménye túl sarkított és ezért néha, legyen bármennyire is egyértelmű első olvasatra amit írtak, jobban belegondolva, erősen megkérdőjelezhető vagy támadható. Aki pontot tesz egy beszélgetés végére, a beszélgető partner megkérdezése nélkül, az általában kevés empatikus készséget tudhat magáénak.
3. - Úristen, gyere le az égből!
- Azokért sem rajongok, akik ha már kifogytak a saját érveikből, azonnal a vallásba menekülni, még-ha ilyen talmi módon is.
Olyan hatásfoka van számomra, mintha aki ilyesmiket írna - Jézusom, stb. - úgy gondolná, hogy a másik véleménye nem felel meg valami eszmei erőnek, ami jelen esetben a hit, azon belül pedig, na mi lehet? Istennek tetsző dolog...
4. - Pfff...
- Magam is alkalmaztam néha, igaz, inkább ismételtem a beszélgetőpartner felé, amikor véleményét megtámogatja egy óvodás stílusú "pff" nyomatékosító szóval. Jól írtam, így lehetne nevezni a pufogás ezen formáját? Kb. annyit tesz, mint beszélgetésben a cicegés. Jobban szeretem, ha valakivel vitázom, az nem ilyesmikkel akar okosabbnak tűnni, hanem kerek véleményekkel, aminek van értelme. A "pff" nem ez a kategória számomra.
5. - Amikor az adatlapodat párosítják a véleményedhez
- Ez pedig egyenesen kimeríti a Mónika show legjobb pillanatait, amikor valakinek nem tetszik, amit írunk, ezért rápillant a fényképünkre, adatlapunkra és azt kezdi véleményezni, mintha vitát úgy lehetne nyerni, hogy becsméreljük a másikat. Tény, hogy az is lehet kellemetlen, ha nem ismerjük a vitapartnert, de inkább nem vagyok kíváncsi arra, akivel vitázom fórumon, mint igen. Mert nem akarom, hogy bármi befolyásoljon a beszélgetésünkben. Sem az, hogy szimpatikus, sem az, hogy nem.
Persze, volt már rá sajnálatos példa, hogy valaki nekem támadt, kifogásolható módon és nem hagytam magam, erre kiderült, - más jelezte - hogy ne bántsam az illetőt, mert szegény, enyhén értelmi fogyatékos. - Nos, tény, hogy kissé visszafogottabban beszélgettem vele, de úgy gondolom, hogy ez sem feltétlenül járható út. Ha valakinek van egy véleménye, ne azért kelljen fejet hajtanom már előtte, mert aki írta, esetleg kissé mentálisan beteg, vagy más módon fogyatékos, csökkent képességű. Akinek van véleménye és ahhoz ragaszkodik, az védje is meg magát, ha esetleg ellenvélemény ütközésről van szó.
A másik külseje meg sosem döntheti el egy vita kimenetelét.
6. - A nyelvtan náci
- Bevallom én néha bizony az tudok lenni. Mert egyéni véleményem, akinek az anyanyelvén fogalmazni és írni zavaros, annak nem feltétlenül hiszem, hogy gondolatai nem hasonlóan zavarosak. Ennek a megállapításnak amúgy ellent mond, hogy a világ nagy eszei között jócskán találunk diszlexiás személyt is, illetve analfabétát is, akik sokkal többre vihették, mint olvasni tudó társaik. Szóval ebben kicsit előítéletes vagyok.
Ennek ellenére, amikor látom, hogy valaki totálisan fogalmazás és írás képtelen, azzal nem nagyon tudok mit kezdeni. Csak sajnálom, hogy egy igazi suttyónak pont ugyanúgy lehet nete és azon keresztül kifejezésre tudja juttatni kevésbé releváns véleményét, mint akinek esetleg minden megjegyzése aranyat ér. (Hú, de lekicsinylő voltam most!)
7. - A kikéri magának
- Na, mondjuk ezek az emberek kifejezetten irritálnak.
Te, nem szó szerint, de mindennapi használatban amúgy megszokott módon leparasztozol valakit, vagy azt írod, hogy "úgy viselkedett, akár egy állat" és jönnek ezek az amúgy saját gondolatiságot közvetíteni képtelen, ellenben maguknak, mások nevében kéretlenül kikérő személyek és jól megmondják a tutit:
- Ne parasztozz, mert a paraszt legalább dolgozik!
- Ne állatozz, mert az állat sosem tenne ilyet! (Mondjuk belecsúsztak az ilyenek a családon belüli erőszak témáján belül is ebbe, holott az állatvilág számtalan módon bizonyította már, hogy az erőszak ilyen formája nem egy állatfajnál is előfordul...)
És még néhány hasonló formulában.
8. - A közhely tudorok
- Valaki beírja, hogy "Nagy az isten állatkertje!" - amitől egyébként is borsódzik a hátam, mert unásig elkoptatott klisé és legtöbbször puszta általánosítás, illetve olyan személyek használják, akiknek kevés önálló gondolata van.
Erre azonban megjelenik a másik "okos", aki, ha lehet, még gyengébb abban, hogy kifejezze magát, de mivel már hallotta ezt a mondást - nem ő írta be először, mert mint mondtam, magától még lehet, ennyire sem képes - simán befejezi azt, szaporítva a szót: - De alacsony a kerítés! - azután lehet hátradőlni, mert mi megmondtuk és eredetiek voltunk! - Ja, nem.
Te melyik fórumos tevékenységeket, kifejezéseket, szókapcsolatokat utálod, ha olvasod???
Írd meg a véleményed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése