2019. március 21., csütörtök

Blog: Pofátlan albérletárak

Egy ideje magam is rá voltam szorulva, hogy kis lakásomból átszedelőzködjem egy kisebb albérletbe. Természetesen korábbi életemet rendesen hátra kellett hagynom, ezernyi személyes holmi lett az enyészeté, kallódott el, került barátokhoz vagy magam sem tudom hová.
Nem is nagyon izgat és megtanultam, hogy felesleges tárgyakkal körülvennem magamat. Ma már csak olyasmit gyűjtök, ami elfér egy vinyón, vagy fillérekbe kerül és ezért esetleges következő elvesztése nem fog mélyen érinteni.

De nem erről akartam beszél valójában, hanem arról, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a fővárosban, ha az ember bérelne egy lakást. Mostanra eljutottunk odáig, hogy néha olyan helyiségeket - szándékosan nem lakást írtam - kínálnak horror összegekért fel, mint lehetséges "életteret", ami a pofátlanság kategóriát bőven kimeríti.

Csak egyet mutatok be most ezekből és a tulajdonos sem nevesítem, bár lehet, megérdemelné, hogy a NAV a körmére nézzen, fizet-e adót, a bevétele után, habár el nem tudom képzelni, hogy az általa felkínált lyukat épeszű ember, azokkal a kondíciókkal kivegye, amit a főbérlő kínál.

Haladjunk sorban. A Facebook tele van olyan zárt csoportokkal, amelyek lakásokat, házakat, bérleményeket kínálnak szűkebb közösségeknek. Általában ezen zárt csoportok egyik aranyszabálya, hogy tudomásul vesszük amit látunk az oldalon, ellenben nem lehet negatívan véleményezni. Gondolhatod, hogy milyen szituáció lehet akkor az, amikor egy tucatnyi tag letámadja az egyik hirdetőt! Egyértelmű pofátlanság, de be is mutatom:






Tehát emberünk felvázolta, hogy nincs túl sok hely az ingatlanban.























Aztán a hirdetésben bőven van fotó a stúdiólakásnak titulált raktárról és ha jól figyelsz, azonnal kiderül, hogy egy nagyon kis területű valamiről van szó, ahol a fürdőszoba egy falat, a heverő pedig gyakorlatilag szemben van a konyhával.



Azért jól látszik, nem?
Ez lenne az élettér! Heverő, amiről egyenesen be tudsz kis nyújtózással érni a hűtőbe.
Én elhiszem, hogy van az a kifejezés, hogy "ékszerdoboz", vagy "nekem elég egy kis lyuk is", közhelyes sóhaj, de ez így, 79ezer forintért + rezsi (!) kimeríti mindazt, amit a korrekt üzletről tudunk.
Mondjuk, egy pár hete a hölgy még 80ezerben gondolkodott, de a népharag úgy látszik lesmirglizett egy kerek ezrest.

Mostanra a hirdetés teljesen eltűnt, valamennyi hozzászólással, ám korábban mentettem párat, mikor észrevettem, hogy az én megjegyzésemet ignorálták:





Mostanra viszont azt vettem észre, hogy a korábbi 4-5 albérletes oldal helyett csak kettőben vagyok tag. Kitudnak úgy dobni a csoportból, hogy észre sem veszem? Vagy rosszul emlékszem és csak két albérletes csoportban voltam benn?
Mindegy.
A lényeg, hogy emberek patkány módon lehúznak másokat, akik rászorulnak. Hiába, a világ már csak ilyen.
Mint a Marketplace-n a könyvhirdetés, amelyben a lány a kb. 10ezer forintos könyvsorozatot 50ezerért kínálta és állítólag megvették. Értem én, hogy saját döntés, mit veszünk meg és mit nem, csak zavaró, ha arcunkba tolják a mohóságot.





2 megjegyzés:

  1. Szerintem meg ez a poszt egy pofátlanság! Én voltam albérlő is, meg adtam ki szobát 13 évig, és ez idő alatt legalább 80 albérlőm volt - ebben az egy-két napostól a több évesig mindenki benne van - , szóval van tapasztalatom és tudnék neked mesélni, hogy milyen albérlők vannak, és egyesek miket meg nem engednek maguknak. Ha drágán adja biztos oka van én sem adnám ki úgy, hogy ráfizetek! És ebben semmi kihasználás nincs egyszerű piacgazdaság. Amikor albérletdömping van, akkor senki nem akar drágán kivenni és senki nem panaszkodik, hogy milyen olcsó, amikor meg a kereslet nagy, akkor bocsi, de ha van rá vevő, az neked miért is fáj?

    VálaszTörlés
  2. A poszt nem pofátlanság, hanem egyik oldalról mutat be egy szomorú témát: elszállt ingatlanárak, kihasználás.
    Elhiszem, hogy tudnál mesélni, sőt, várok is történeteket, mert akkor a másik oldalról is tudok írni: leszegett@freemail.hu
    A piacgazdaságról annyit, hogy onnantól nem számít országunkban, mikor egységesítették a taxitársaságok eltérő árait.
    Képzeld el, ha az albérletek is fix árasok lennének, nm-re kivetítve... Adok is a kormánynak tippeket mindjárt.
    Mert valahol meg kell húzni a határt.
    Nekem miért fáj?
    Mert nem szeretem, amikor valami nagyon eltérő a megszokottól. Nem csak én lehettem így ezzel, mert az adott hírdetés alatt egyetlen barátságos komment sem volt.
    Úgy vélem, mindenki megírhatja a gondolatait, szinte bármilyen témában, a saját blogjában. Ha van blogod, te is megírhatod az albérlőkkel közös sztorikat. Mindeki okul belőle.
    Ez a cikk az egyik oldalt említette, de szívesen írok a másikról is.
    Küldj sztorikat!

    VálaszTörlés