Németországban megnyílt egy kávézó, amely házirendjében kitiltotta a gyerekeket a területérül, a kutyákkal ellentétben. Mi sem természetesebb, hogy tucatnyi jogvédő azonnal támadni kezdte a vezetőséget, hogy ugyan ezt hogyan?
Csak azok a jogvédők elfelejtenek egy apróságot: az üzletvezetőnek nincsenek jogai tán, hogy megszűrje vendégei körét?
Tudom, gyermekgyűlöletnek tűnhet véleményem, ám tökéletesen igazat adok az illetőnek, aki ezzel védekezett: "A Moki's Goodies nem adományokból finanszírozott, demokratikus anya-gyermek projekt, hanem egy étterem, aminek én találtam ki a koncepcióját és én invesztáltam bele a saját pénzemet. Mert a saját döntéseimet szeretném megvalósítani anélkül, hogy azokat igazolnom kellene."
Tökéletes!
El kell fogadnunk, hogy ha valaki egy vállalkozást vezet és arculatot tervez, felépít valamit, azt is megteheti, hogy kit tart célközönségnek és kivel osztja meg a helyet, amit egyedül ő finanszíroz. Miért szólhatna bele bárki az üzlet profiljába, akinek nincs benne tőkéje? Miért érzik emberek feljogosítva magukat, hogy olyan emberkék érdekében támadjanak egy intézményt, akik egyedül még a számlájukat sem tudják rendezni... Sőt, ne felejtsük, egy gyerek nem is szavazhat! Akkor az állam is kapja be, mert miért nem? Vagy miért nem szavazhat helyette a szülő? Stb.
Nyilván, egy adott városon belül tucatnyi olyan hely van, amely szívesen fogad kisgyerekes szülőket. Nyilván, van egy olyan fogyasztói réteg, aki pedig nem keveredik szívesen ezzel a vendégkörrel.
Miért?
Mert sokan kikapcsolódni járnak az ilyen helyekre, kifújni magukat. A gyerekes is, biztosan. Viszont vannak, akik pont az olyan stresszes dolgokat kerülik, mint például a kisgyerekes családok.
Magam is elvagyok a gyerekekkel egy házibuli alatt, ha a szülők is ott vannak, de nem szeretem, ha erről szól az egész este, hiszen a kikapcsolódást nem mindenki úgy képzeli el, hogy homoktortát akar süti.
Ha teszem azt első randi alkalmával beülök egy helyre, még felülemelkedem rajta, ha hangos a zene, de talán az már kifejezetten zavar a beszélgetésben, ha egy kisgyerek bőgni kezd két asztallal odébb. Talán, mert úgy van az ember összedrótozva, hogy automatikusan a síró gyerekre figyeljen, mert zsigerileg bennünk van a kód, hogy fajfenntartás, gyermekvédelem, viszont, akkor és ott nem ezért vagyunk jelen és idegen gyermekei miatt sem szeretjük, ha fő a fejünk.
Arról nem is beszélve, hogy egyes gyerekek nevelése bőven hagy kívánni valót maga után és a szülők is néha úgy gondolják, hogy azzal hogy egy helyet választottak a szükségleteik kielégítésére, azzal megvásárolták adott időre a személyzetet, akinek kutya kötelessége átvenni a gardedám szerepét. Persze nem szólhat rá a gyerekre, nem véleményezheti, viszont takaríthat utána, pakolhatja vissza mindazt, amit a gyerek szétrámol.
Láttam én már olyat, hogy a gyerek kiöntötte a terítőre a fogvájót és miután rákérdeztem, hogy ez szerintük higiénikus-e meg egyáltalán, normális dolog, vonogatták a vállukat.
Részemről támogatom, hogy legyenek ilyen helyek.
Manapság egy étterembe sem olcsó beülni és az ember szeretné azt nyugodtan megtenni.
Nem tehetnek róla sokan, hogy egyszerűen nem kedvelik a gyerekek jelenlétét ilyen helyeken, mert van akinek igenis megnyugtató beülni valahová, enni egy tányér nem olcsó ételt, lezárni az egészet egy jó itallal és azon elmélkedni, milyen nyugis az élet. Gyerekkel nem az.
Persze, a ló túloldalára se essünk át, nem lehet mindenhonnan kitiltani a gyerekeket, viszont az sem várható el, hogy egyfajta aduászként, megnyissanak minden ajtót. Mert van aki nem akar vagy nem tud ilyen "kártyát" húzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése