Volt már valaha olyan eseted, hogy álltál egy sorban, vagy megérkeztél bele és valaki - általában középkorú nő - megpróbál valahogy eléd "merészkedni"?Mivel életemben legalább 4-5 esetben történt ilyen és amennyire meg tudom ítélni, mindig másik nő követte el, ki merem jelenteni, hogy a bepofátlankodás az olyasmi, amit tanítanak. Tuti. Vagy tényleg annyi ember szocializálódik úgy, hogy betolakodik mások elé?
Az utolsó esetem a napokban esett meg az Aldiban.
A hely kiépítése nem túl előnyös. A pénztár felé ahol sorban állunk, van egy szűkebb rész, ami miatt nem látszik feltétlenül, hogyha oldalból érkezel, vajon mennyien állhatnak még ott.
Én pont úgy érkeztem meg egy fiatalember mögé, hogy közben ő is haladni kezdett előre. Ettől függetlenül, mivel a kialakítás miatt így logikus, az emberek egyenes vonalat alkotva állnak be elsődlegesen. Én is beálltam a fiú mögé, tartva a távot, de látom, hogy nekem jobb kéz felől, egy ötven körüli hölgy is úgy gondolta, hogy a fiú mögé fog állni és, hogy ne legyen vita, rám se nézett, csak belépett kettőnk közé. Persze, azt érezte, hogy ha túl direkt teszi ezt, azonnal támadható lenne, ezért fél métert még tovább lépett, letette a kosarát és úgy csinált, mint aki nézegeti a polcokat. Mivel én hagytam valamennyit a fiúnak és magamnak térben, így azért volt köztünk annyi hely, hogy a kosaras hölgy kényelmesen átmehetett... volna, de látszott, hogy nem az a cél.
Mivel már elmúltam negyven és láttam életemben néhány ilyen besorolást, egyértelmű volt, hogy itt is meg fog történni. A nő nem cáfolt rám. Befejezte a bámészkodást és lábával betolta a fiú mögé a kosarát.
Gondoltam, akkor rákérdezek: - Akkor most így be is áll elém? Igen? Csak kérdem, mert én a sorban álltam, mikor érkezett.
Bár mondhatnám, hogy lett ebből némi vita. Nem lett. A nő mondott valamit, aminek sok értelme nem volt, ha nem elnézést kér, de rögtön után felkapta a kosarat és elindult oda, ahol a helye volt.
Lehettem volna úriember - mint, ahogy öregszem, egyre kevésbé vagyok - de mivel a szemkontaktust kihagyta, én sem akartam udvarias lenni vele. Ha rám néz, mikor kb. egyszerre érünk a sorba, akkor lehettem volna úr és egy széles gesztussal előre engedhettem volna, azonban, mivel ezt a lépést igyekezett kihagyni azzal, hogy nem nézett rám, úgy véltem, akkor sétálj nyugodtan be mögém.
Eszembe jut egy eset, amit öcsém mesélt és kb. ugyanez történt. Anyámmal vonatjegyet vettek a nyugatinál. Benn állnak a sorba és érkezik a néni. A tolatós, forgolódós módon seggel tolat be öcsém és anyám közé. Persze nem néz a tesóra, mert ha van szemkontaktus, hamarabb kezdődik a vita is.
Azért Dönc rászólt: - Elnézést, de itt álltam.
- Nem igaz, én voltam itt előbb. - replikázott a szatyor. Öcsém erre egy pillanat alatt baszta fel magát, mert egyértelmű volt a hazugság:
- Ha te voltál itt előbb, akkor, hogy lehet, hogy az anyám meg közém álltál, verjek a fejedbe?
Itt anyám is megfordult közben és szólt a maminak, hogy lehet szépen húzni a sor végére.
Áruljátok már el nekem, de ez amúgy mi? Szenilitás, tévedés, vagy nettó parasztság és vagy bejön vagy nem?
Én nem tudom, de egyre kevésbé vagyok toleráns az ilyenekkel szemben. Nem azért, mert nem érek rá. Hanem azért, mert nem érzem úgy, hogy engednem kell olyan emberekkel szemben, akik hülyének néznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése