Általában hajnalban megyek dolgozni. Vírus ellenére, mert papírom van. Azonban, amit nagyon utálok, hogy még a hajnali időpont ellenére is belebotlom népekbe és - figyelj! - szinte minden második hajnalban megszólít valaki, hogy "Ne haragudj..." vagy "Szia uram!"
Márpedig, bármit csak ne akarjanak velem beszélgetni hajnalban, mikor dolgozni megyek.
Miért?
Mert az elmúlt 4-5 esetből egyetlen egyszer kérdezte meg egy pasas, hogy merre van a mittommilyentér, az összes többi alkalomkor a van-e apróm vagy cigim volt a kérdés.
Értem én, hogy szegénység van az országban, de azért az arányok! Néha olyan érzésem van, hogy minden hajnali csöves engem akar lehúzni. A másik csövest. Mert szegről-végről, az lettem magam is, csak még van hol dolgoznom.
A legutolsó esetnél már rendesen morognom kellett.
A Kálvinon elértem az OTP-hez. Tudni érdemes, hogy az OTP mellett van valami irodaház, amiből az őrök rendre kijönnek egy cigire hajnalban. Most, ahogy befordulok, hallom is, hogy épp valakit oszt az őr, hogy hagyja már a faszba, mert úgy sem ad neki pénzt.
Naná, hogy egy egészségesnek tűnő, fiatal, tehetséges roma fickó volt az. Emberünk, már, hogy a roma, nekem félig háttal állt, de a testmozgásából azonnal levágtam, hogy érzékelte érkezésem. Mindjárt nem is az őrt fárasztotta tovább, hanem nagyon ügyesen, sok éves tapasztalattal az emberi test mozgásirányainak tanulmányozásával, kiszámolta, hogyha bandukolni kezd előre, akkor, az érkezési irányom és az építési terület lezárása miatt mellett kell elhaladnom.
Én meg már tudtam, hogy meg fog szólítani, csak az volt kérdés, mi lesz az ismerkedős szöveg, és mikor? Miután elsétáltam volna mellette, vagy még, mielőtt mellé érek. Ahogyan ő kiszámolta, hogy érek oda, én úgy értékeltem ki, hogy fog megkóstolni.
Mert az biztos volt, hogyha az őr nem adott, akkor majd a következőnél lehet próbálkozni.
Oda is értem mellé- Hallom is, hogy magyaráz valamit arról, hogy milyen igazságtalan a világ - persze, nem arról pofázott, hogy mennyivel jobb lenne az élete, ha munkát keresne - és milyen szomorú, hogy nem adnak neki egy vagyont, amit elbaszhat, ahogy megkapta,
Persze, pszichológiailag szükséges a konnektion kettőnk között, ezért a monológ végén még némi bizalmaskodást is belecsempészett: - Nem igaz főnök?
Gondoltam, nem válaszolok, mert kurvára nincs kedvem közösséget vállalni vele, de tudtam, hogy nem ennyi a történet.
Utánam is szólt: - Ne haragudj...!
Én pedig tudtam, hogy mégis haragszom. Haragszom, mert utálom ezt a kunyeráló népséget. Utálom, főleg, ha látom, hogy ránézésre egészséges és dolgozhatna is. Utálom, mert ... gondolom, előítéletes vagyok. Bár, nem tudom, mi más lehetnék ezekkel a hajnalban kolduló, semmire való népségekkel.
Ment is a szükséges válasz, hogy elejét vegyük a tartós barátságnak: - Nem haragszom, hagyj a faszomba!
Persze, kellően mufurc hangon. Célt érhetett, mert megtört a varázs. Már nem akart barátozni, hogy nem igaz főnök.
Ment tovább a kolduló, haszontalan életébe.
És én is mentem a saját haszontalan életembe.
Csak én dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése