Nézd meg a videót és gondoljuk végig.
Németh Szilárd politikus. Csak remélni merem, hogy jobb abban, mint viccmesélésben.
Nem kedvelem Németh Szilárdot, mint politikai jelenséget. Nem kedvelem, mert úgy érzem, hogy ahol most ő megtalálható a politikai élet piramisjátékában, oda nem érdemei és csillogó kvalitásai miatt kerül be, hanem, mert a jelenlegi HATALOM gyakorlatilag egy gittegylet, melynek ő is tagja lett a kezdetekben vagy korán és mostanra azzal együtt emelkedett.
Azonban ez a megnyilvánulása szerintem nem mutatja azt meg, hogy ő egy megfelelő ember. Illetve valamire biztos jó ő is, de, hogy a retorikai érzéke pont annyira nulla, mint a humora, az nem kérdés.
Először is, szerintem, ha valaki vezető és nyilvános beszédben vicceket süt el, fontos, legalábbis nem ártana, ha valamennyire polkorrekt lenne és nem sértene meg különböző népcsoportokat. Nem mondom, hogy nem lehet nevetgélni az ostoba, kirekesztő és rasszista poénokon, sőt, az vicces, amire az ember önkéntelenül mosollyal reagál, de azért, ha valaki odakerül, hogy százezreket szólíthat meg a kérpenyők előtt, van felelőssége abban, hogyan teszi azt.
Másodszor, Szilárd egy felnőtt ember. Ez a poén meg már az iskolás koromban is gyengus viccnek számított, kb. harminc éve. Ez az ember tényleg csak ilyen szakállas, aszfaltig koptatott poénokkal igyekszik valamiféle pozitív hozzáállást kicsikarni ahhoz, amit mikrofonba mondott? És rendben van, hogy egy régi vicc is új egy újszülöttnek, de szerintem ezen a beszéden nem voltak csecsemők, sőt, akik ott voltak, talán mind ismerik ezt a poént és kétszer elfelejtették már.
Harmadszor minek akarunk viccet mesélni, ha képtelenek vagyunk azt legalább a minimális humor-szintet megütve előadni, arról nem beszélve, hogy a videó tanulsága szerint Németh Szilárdnak papírból kellett felidéznie, hogy a magyar gasztronómia védelmében előadott egyszerű gondolkodását megtámogathassa egy poénnal? Ráadásul, amennyire emlékszem, az arab nyelvet a kemény r hangokkal már gyerekként jobban utánoztuk, mint Szilárd a nem túl szellemes vagy tanult emberekre jellemző haba-haba-hablattyával. Van rá egy fogadásom, hogy ezt a viccet a teremben rajta kívül bárki jobban előadta volna.
Nincs bajom azzal, ha egy politikus demagóg nézeteket vall, mert képmutató vagyok és ha egyezik az én demagóg nézeteimmel, elfogadom vagy nem ellenzem körmöm-szakadtáig. Azzal egyetértek, hogy míg az igényesebb ételeket felszolgáló és ezáltal drágább magyaros stílusú éttermek lassan eltűnnek, addig az olcsó és városi legendák szerint borzalmas boszorkánykonyhákat működtető idegen kultúrák ételei kiszorítják azt a kevés próbálkozást, amit a hazai vendéglátás igyekszik üzemeltetni. Mondjuk, messze van ez attól, hogy eltűnjenek a jó lacikonyhák, azonban az is tény, hogyha a forgalmasabb közterületeken átsétál az ember, előbb fog gyrosost, pizzást vagy kínai éttermet találni, mint egy kifejezetten és eltévesztethetetlenül magyaros üzletet.
Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy szomorú, hogy bár a kormány néha patikamérleg pontosságával képes egy-egy döntését meghozni és érvényre juttatni a lakosság felé, addig arra még mindig nincs figyelmük, hogy olyan emberek képviseljék a kormány apró részeit a nyilvánosság előtt, akik ha megjelenésükkel talán nem túl bizalomgerjesztőek, legalább a mondanivalójukkal és annak az előadásának a stílusával ne emlékeztessenek a kocsmában, a szomszéd asztalnál részegen hőzöngő kapatos társaság szószolójának a pulpitusra átemelt verziójára.
Ha nem adsz nekem igazat, nézd meg újra a videót és próbálj meg objektív lenni: Szerinted ilyen emberek kell, hogy az érdekeinket képviseljék a világ előtt? Amikor a tömeg összedugja a fejét, hogy kit emeljen a pajzsra, hogy az azzal felemelt ember zengő hanggal, hitelesen és meggyőzően szóljon az általa választott tömeghez, feltüzelve, érdekeltté téve őket a hasznos hozzáálláshoz, akkor egy ilyen szószólóra gondolnak?
Egészen biztosan nem.
Szerintem az antik korok ismert filozófusai, politikusai, Platón vagy Seneca páros lábbal rúgták volna le Szilárdot a hordó tetejéről, ha felkaptat rá és szólásra nyitja száját. Szégyen mindenre, ami az ékesszóláshoz, tömegek megszólításához, retorikához köthető.
Németh Szilárd, ahogyan így látjuk, inkább emlékeztet a hatvanas, hetvenes évekből itt maradt, diktátorok által felemelt kishivatalnokra, aki megrészegülve önön fontosságától, képtelen felfogni, mi a diplomácia és mi a felelősség, hogy azután, ha hirtelen nincs mit mondania, pocsék humorú vicceskedéssel oldja a feszültséget, ami inkább az ő feszültsége. Legalábbis, amíg el nem süti a viccet, ami után nem meglepő, ha a tömeg is feszült lesz.
Hogy ki fog ezek után éljenezni ilyen embereknek? Nyilván az a pártkatona, akinek már az iskolában is úgy tetszett ez a vicc, hogy a kakaó az orrán folyt vissza és ezt az emléket megőrizve a gyermekkorából, maga is elsüti néha ezt a viccet társaságban, de csak miután kicsit bebaszott, mert józanul még ő is tudja, hogy ma már ez a vicc vállalhatatlan.
Ha van szövegírója Németh Szilárdnak és kiengedték ezt a poénbombát, ezzel az előadásmóddal, az viszont meg a stábot minősíti. Kezdem érteni, hogy miért lesz több humoristából politikai felszólaló és nem fordítva. Rossz retorikájú, alkalmatlan politikusból nem lesz jó Stand Upos.
Még akkor is, ha némelyik politikus már önmagában egy vicc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése