Az erkélyen ücsörgött és egy füves cigarettát szopogatott. Jól esett akkor, amikor a gyógyszerek nem enyhítették a fájdalmait. És kevesebb is elég volt belőle.
Új ház volt, sok lakással. A férje a legfölsőt vette meg neki. Amolyan végkielégítésképpen. Amikor megtudta, hogy rákos és nem gyógyítható, gyakorlatilag kilépett.
Még hallotta, ahogyan vallott neki, közvetlen, mielőtt lelépett volna: - Ne haragudj rám, kicsim! Nem bírnám nézni, ahogyan szenvedsz. Túl sok lenne nekem. Önző vagyok, tudom.
- Semmi baj, szívem.
- Hidd el, tudom, hogy veled kellene maradnom. Tudom, de nem megy. Fájna. Beleőrülnék!
Hitt neki és megértette. A férje nem vált el tőle. Volt elég pénze. Vett neki egy kedves lakást valahol, ahol tetszett neki és az orvosához is közel volt. Fizetett mindent. De szó szerint. Megígérte és ennek megfelelően gondoskodott róla.
A pénz rendesen érkezett a bankba.
A férje elment az országból. Hívogatta, beszéltek, de néha hallotta, ahogyan az amúgy erős férfinek megcsuklik a hangja a telefonban. Néha szó nélkül tette le.
Nem hívta vissza. Hagyta, hogy megnyugodjon.
Nem maradt azért egyedül.
Barátnők, régi kollégák látogatták meg időnként. Meg a rokonok.
Néhányan kérdezték, mi lett a férjével és azzal a nagy szerelemmel. Volt, akinek elmondta, volt akinek nem.
Persze volt, aki megértette, és volt, aki nem.
De nem izgatta ezen magát. Az emlékei szépek voltak.
Az a suhanc került hozzá legközelebb, akitől a füvet vette. Kifigyelte az erkélyről. Amikor először szólította meg, a srác elszaladt a parkon keresztül. Ráhagyta.
Legközelebb már csak messziről szemezett vele. Végül a fiú ment oda hozzá.
Megkedvelte. A fiú is őt.
Jó füvet hozott neki. Előfordult, hogy együtt szívták el és ott röhögtek az erkélyen.
Később támogatta a srácot, amikor az az érettségire készült. Anyagilag is.
Az erkélyen ücsörgött és egy füves cigarettát szopogatott. A múlton merengett és csak kellemes emlékek karoltak az elméjébe.
Elnyomta a csikket és bement, hogy bevegye az éjszakai tablettákat. Azután lefeküdt és reggelig nyugodtan aludt.
Ezt csak azért, mert szeretek sorsokat kitalálni…
Ami, akár valóság is lehet valakinek, valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése