A húst alaposan leöblítette a csapban. Az itt-ott fennmaradt szőrszálacskákat kitépegette a puha bőrből. A csirke szárnyát, nyakát és combját belefektette a fazékba és felhúzta vízzel, hogy ellepje, majd nagyon lassú tűzön feltette főni.
A zöldséget a szobában pucolta meg, rengeteg újságpapír felett, közben el-elkalandozott a figyelme, mert a beszélgetős műsorban is akadt érdekesség.
Öt percenként egy mondat.
Az újságpapír sem nyújtott kellő védelmet a pucoló kés ellen. Néha félrerepültek a héjdarabkák, de ezeket felcsípte a földről, óvatosan, nehogy a kopott szőnyegbe kenje a koszt. Tudta, hogy ha végzett a zöldséggel, porszívóznia is kell.
Annyira szépek voltak a friss zöldségek, hogy alig kellett hozzá nyúlnia. A répa két végét levágta, a karalábé puha húsáról is a véget. A zeller igényelte a legtöbb munkát. Azt rendesen lehámozta. Még tett mellé pár szem krumplit. Imádta az ízét, amikor megfőtt a sós lében.
Egy hosszú fehérrépát is közéjük válogatott. Drága volt és kicsit hitvány, de ezzel is könnyebben varázsolhatta vissza a régi ízeket.
Amikor elkészült, összegyűrte az újságpapírt és begyömöszölte egy nylon-zacskóba, amit ha tele lett hulladékkal, a szájánál megcsomózott. A zöldségeket a hús tetejére fektette és még öntött levet hozzá. Dobott az egészre fűszereket is, többek között egész borsot. Meg pár kiszárított erős paprikát. Ezeket ki szándékozta halászni, mielőtt teljesen megpuhulnak és szétáznának. Nem bírta már annyira az erőset.
A lángot csak egy leheletnyivel vette erősebbre. Majd két órába telt, míg a leves illata halványan belibegett a szobába. Arra azért elégnek bizonyult, hogy a nyála megtöltse a száját. Jólesően nyelte le.
Kikelt a tévé elől, mert ideje volt, hogy lemerje a leves tetejéről a húsból kifövő szürkésfehér habot. Mivel csak csirkét tett a lébe, nem lett olyan vastag és intenzív, mintha marhahúst és velős csontot főzött volna.
A hab kicsit megdermedt a csapba loccsanva, de azonnal leöblítette forró vízzel.
Visszaült a tévé elé.
Még két órán keresztül főzte a levest. Amikor már olyan erősen betöltötte a lakást, hogy félő volt, beissza magát az illata a függönyökbe, kereszthuzatot csinált, a rituálé befejezésképp.
A kereszthuzat volt a vég.
A levegő friss erővel töltötte meg a szobát, és messzire kivitte a finom étel erős illatát.
A gangot megtöltötték a szomszédok. Mindenki beleszippantott a kavargó illatba és elégedetten visszament a lakásba.
A földszinten a kutyás hölgy, akinek ölebe izgatottan kavargott a bokája körül.
A fiatal pár az elsőről, akik mindig civakodtak és pereltek, de most egymásba karolva figyelték az ablakot, amelyik nehéz függönyei mögül a még nehezebb, zsíros illat bodorodott ki.
A művészember a másodikról, aki, ha ˝jól ment a szekér˝ odabent kopogott, régi elektromos írógépén. Most néhány percig élvezte a csendéletet illatostul, majd eltűnt a lakásában. Az írógép jól ismert zörejei adták a világnak tudtul: otthon van.
A macskás hölgy is kint állt, három lakással a művésztől jobbra. Mici, a macska a vállán ült. Dorombolt, pedig mióta kimiskárolták, nem nagyon volt kedve hozzá. Nem dorombolni, hanem a hölgy vállára telepedni.
A harmadikról a Fertő ikrek is kimerészkedtek otthonuk viszonylagos biztonságából. Percekig csak a korlátba kapaszkodtak, orrukat félős nyusziként mozgatva, azután berohantak anyjukhoz. Kihallatszott, ahogyan nyaggatják; Anya, főzz húslevest!
A leves elkészült és vele együtt hozott egy kis békét az udvarba.
Még jó egy órán át engedte, hogy a levese megszínesítse a szomszédok életét. Azután szedett belőle, mert ahhoz még meleg volt, hogy enni is lehessen belőle, de már nem eresztette ki annyira az illatát.
Hat órával később hűlt le annyira, hogy betehesse a hűtőbe, de addigra már mindenki aludt a házban.
Szebb álmokkal, mint általában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése