Eredetileg arra gondoltam, hogy a családi vacsin bebaszom annyira, hogy szófosásom legyen és majd hajnalban leülök a gép elé, hogy minden ismerősömre, aki ittas állapotban - amikor nagyjából mindenkit szeretek - eszembe jut, megemlékezzem.
Ez jól hangzik, de rá kellett jönnöm, hogy ismerve magamat, ez még józanon sem lenne egyszerű feladat. Gondolj bele: Egy bejegyzésbe az életed összes embere, akire szoktál néha - pl. most, hogy karácsony van - gondolni?
Vagy a bejegyzésnek kell kurva hosszúnak lennie, vagy a blogra szánt idődnek, esetleg az ismerősök listájának kell ellentétes módon rövidnek lennie.
Mindegy, hogyan, elég necces vállalás. Ha beleférne mindenki egy bejegyzésbe, úgy vélem, vagy nem gondolsz az emberekre eleget, akik körülvesznek, vagy túl keveset éltél idáig, hogy legyen kirül gondolkodnod.
Azért én igyekszem megtenni, ami tőlem telik és akik bizonyos okokból fontosak nekem, azokra fogok néhány szót vesztegetni ebben a bejegyzésben. (Ami nem veszteség, hanem amolyan olcsó, agyból kipattant karácsonyi ajándék, tőlem, neked.)
Tudom, jobban örülnél egy sálnak vagy üveg márkás italnak, de azt nem fogok adni, mert csóró vagyok. A gondolat, az van ingyen...
Kezdjük a családdal!
Fiam, kellemes karácsonyt!
Nem vagyok jó apád, de ettől még szeretlek, ha hiszed, ha nem.
Anyádat puszilom+
Dénes, Stefi, Niki. Ti vagytok a tesóim. Rátok is szoktam gondolni, még akkor is, ha ritkán találkozunk. Bízom benne, hogy sikeresebbek lesztek az életben, mint én valaha is. (Nem lesz nehéz!)
Fater, veled ma már találkoztunk. A vacsora kiváló volt, Misi pálinkája szintén! A krémesből végül nem vittem haza, mert olyan szépen becsomagoltam korábban, mikor vetted, hogy nem volt kedvem szétszedni, hogy hazahozzak belőle párat. Na, bumm, ettől nem hízom többet.
Ica, fater élettársa, neked és a családnak is kellemes karácsonyt! Anikót, anyukád és a tesót üdvözlöm! A pedikűrre még visszatérünk.
Betti, Stefi anyukája, neked is nyugalmas karácsonyt, meg a két kölyöknek, Rolcsinak és Kittinek is, Stefin kívül!
Haladjunk sorjában.
Ha már rokonság, akkor Lacika és anyádnak is kellemes karácsonyt! Feleségedet és a többieket pusszantom. A fiatokat szintén. Aranyos a kis golyó. Egy bajom, hogy ritkán találkozunk, de amíg kint jobb az élet, srácok, ne gyertek haza. Pedig de jókat főztünk, amíg nem volt családod, de hát ez van. Jó kaják kiesve, cukker anyu és baba bejött a képbe. Laci, ritka szerencsés vagy mostani kedveseddel. Nem tudom, hogy örökké tart e, de mindenkinek olyan élettársat kívánok, mint akivel most vagy! Puszi Katus!
Ágica, rólad se feledkezzek már meg! :)
Pusszantom a rokonaimat. Azokat, akiket szeretek, és azokat is, akikkel kerülöm a kontaktot. Azért, mert nem kereslek titeket, azért néha elgondolkodom rajta, hogy egy olyan világban, ahol a munka nem őröli fel a mindennapjainkat, biztosan többet találkoznánk.
Katika és családja, Zsuzsika és családja és a többiek is, akiket évek óta nem láttam és ahogy öregszem, főleg akkor jelennek meg, ha valaki meg végleg elmegy. Szomorú ez.
Kellemes és boldog karácsonyt kívánok azoknak is, akik valami mód keresztezték az életemet!
Mondjuk az osztálytársaimat, akikkel több évet vagy akár csak pár hónapot töltöttem együtt. Bármilyen fira, sokatokra emlékszem, mert a tanulás élménye és az iskola kicsit összekötött veletek. Persze ebből nem lettek életre szóló barátságok, ökörsütéssel meg részeg duhajkodással, de azért örülök nektek, hogy léteztek és néha összefutunk. Van, hogy beszélgetni is van idő, máskor csak egy biccentésre és mosolyra, de azért veletek kezdtem el az élet nem napos oldalát. Ebben társak voltunk.
Most akkor lennék raj, ha egyesével mindenkit megemlítenék. A fene essen bele, milyen ex-osztálytárs lennék, ha a pálinka és sör ivása mellett ne lenne rátok legalább most ennyi időm?
Szóval, nem kedvelési sorrendben, de nézzük, kik vagytok:
Bernát Andrea - akivel kicsit bonyolultabb volt a múltam és sokszor eszembe jutnak a suli utáni napok, (Már a suli kijárása utáni, nem félreérteni...)
Angyal Adrienn, Mucsi Gabi, Kovács Kriszti, Lőrincz Annamari, Ternovics Attis, Farkas Berci, Szentimrey Éva, Horváth Annamari, Bruszt Kati, Kövér Kriszti, Kiss Mónika, Böröcz Gabi, Kurucz Reni, Albrecht Tamara. Faragó Délibáb.
Persze vannak, akikről még ennyit sem tudok: Kreisz János, Oláh Krisz, a Béla, Fellegh Gabi, Pukli István, Bíró Csabi, mások és szegény Simon Tomi, aki már nincs velünk.
A sulit nem is erőltetném tovább, mert sosem volt a kedvencem a nyolc órai kelés, besétálás, tanulás. Aki ismer, tudja, hogy elég figyelemzavaros, osztály dagadt bohóca voltam. Ez esti sulinál sem változott.
Akikkel oda jártam, azoknak szintén kellemes karit!
A volt munkatársaimnak szintén kellemes ünnepeket. Van, akiknek már csak az arca van meg, másokkal a FB-kon tartom a kapcsolatot és vannak, akik csupán keresztezték utamat.
Pultoslányok, pincérek, szakácsok, kézilányok.
Elég nehéz mindenkit kiemelni, de azért, van akivel dolgoztam is, másokkal csak összefutottam:
2-es Patti, Vincze Viki, Annácska, Gabi, Fehér Zoli, akit bárki hívhat, ha régi, magyar zenéről van szó. Monger és asszonykája. Emil, Kocsis Krisz, Margó, Laura, Csepi, Bukta, Zsolti, Kató, Gyrosos Kata, Andika, Esztók, Orsika, Patti, az egyes számú, Janesz, Alízka, Marcsi, aki nincs már velünk, Szilvi, akivel kezdtem a Patkóban, Szeréna, Krisztián, Zsikla, Hosztafi, Adri Babci, Tomika, Ross Andi, Zita, Vivi, Anita, Noémi, Réka, Attis, Csabi, Niki, Hajni, Beatrix, Buksi, Csabi, Imike, Estván, Ibolya, Lazókné.
És még több százan, akikről semmit nem tudok.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése