Pár napon belül le kellett némítanom az értesítést az egyik csoportnál, ahova behívtak, mert töménytelen mennyiségű, semmilyen gyakorlati - számomra itt a pszichés kielégülést hozó is benne van - hasznú posztot osztottak meg és ezek úgy tolták le az egyéb információkat, mintha fizetnék érte.
Nem érdekel egy ezredik poszt háborgó idegenektől, akik úgy akarnak megoldani minden problémát, hogy "teljes kijárási tilalom".
Nem érdekel, mert elviekben még támogatnám is, ám gyakorlatba átültetni sok különböző aspektust vizsgálva, lehetetlen.
Mondjuk, annyit megtehet a kormány, hogy ideiglenesen figyeltet minden közterületet és "hazatessékeli" aki ott tartózkodik, legalábbis, ha sokan vannak.
Megtehetné azt is, hogy senki-sehova, de nincs kedvem éhen halni a négy fal között, miközben a magyar polgárok rengetegen dolgoznak olyan ágazatban, hogy eleve napról-napra éltek.
Nekem is annyi kajám van, ami kb. egy hétre elég. De akkor már tésztát eszem ecettel és ilyen receptet még nem találtam.
Tudom, fogyjak le.
Megtehetném, de szerintem előbb döglenék meg.
Az is unalmas számomra, hogy minden második poszt valami totál gyerekes játékra buzdít.
Nincs baj a játékkal, sőt, egy gyermek abból tanul, de én nem tanulok már abból, hogy szóláncokat alkossak. Azért van pl. kitalálva a könyv. Unatkozom? Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Takarítok is kicsit.
Annak sem látom értelmét, hogy szolidaritásból szívecskéket posztolgassak. Nem, mert ezzel is terhelem a netet és - itt visszatérek a pszichés kielégülésre - ezerszer inkább megosztok egy érdekes cikket vagy videót, ami szintén terheli a netet, de legalább 3%-al több agymunkát kíván a feldolgozása. Mondjuk, annyira nem viszem túlzásba ezt se, ellentétben a mostantól nem követett csoporttal.
Még a legjobb barátaim között is akad olyan, akit nem követek, mert egyszerűen annyi mindent oszt meg, hogy azzal simán kitolhat olyasmit, ami esetleg érdekelne is. Nem mintha nem nézegetnék néha órákig vicces videókat a youtubon, de azért direkt odamegyek. Ha helybe jön, azaz tolja lefelé a friss híreket, az ismerősök személyes bejegyzéseit, stb. akkor már úgy érzem, köszi, de valami rovására jelent meg előttem és köszi, de nem kell belőle annyi.
Hú, ez hosszú lett.
Mit is akartam?
Ja, szóval bocsi, kedves oldal, sok-sok kedves emberrel, de kicsit sok lettetek és inkább koncentrálnék a személyesebb környezetre.
Még úgy is, hogy sokatokkal ezer éve nem találkoztam, vagy nem fogok már, vagy teljesen más hitvallásotok van.
Valahogy még mindig inkább közel álltok hozzám, mint azok, akik most baj esetén beszorultak a négy fal közé, és egyetlen hatalmas kollektív sopánkodásban teljesednek ki a világhálón.
(Valójában csak zavar, hogy most már nem mondanivalótól függ egy bejegyzés, hanem attól, hogy van hozzá neted és mobilod.)
by Fekete Coelho-Müller
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése