Blog: Szeretetféltés a Neten (2021)

 Blog: Szeretetféltés a Neten (2021)

Ha másra nem - hülye kijelentés - ám arra jók az Internetes fórumok, hogy megfigyeljük embertársaink viselkedését. Mindenféle helyzetben, mindenféle reakcióval.

Tény, hogy az elmúlt egy év sokat nehezített azon, hogy embernek maradjunk a kommunikáció közben, mert a legtöbben a bezártságot nehezen viselik, a gőzt pedig ott eresztik le, ahol lehet. Ez pedig a virtuális tér.

Az is tény, hogyha értelmezni lehet egy megállapítást, kijelentést, hozzászólást negatív és pozitív módon, hajlamosabbak vagyunk azt inkább a negatív módon megtenni, főleg, ha a másik fél ismeretlen vagy nem szimpatikus. Nem tudtam rájönni, honnan erednek ezek a viselkedési formák, ám, ha tippelnem kellene, arra a tudat alatti viselkedésre vezetném vissza, amely sokakra jellemző és a lényege, igyekszünk magunkat a másik fölé helyezni egy képzeletbeli lépcső vagy létra (tökmindegy) fokán.

Ebbe a hibába magam is beleestem párszor és nehéz belőle jól kijönni. Célravezetőbb elhallgatni, vagy elnézést kérni, ami szintén nem mindig sikerül, hiszen ezzel a mi általunk felállított, képzelt lépcsőn vissza kellene lépnünk a másik, korábban alánk helyezett személy ellenében. Szóval, ha valaki ilyenkor elnézést kér, az azt jelenti, az illető kissé érettebb, mint a többség és nem feltétlenül egy eleve elnyomó, kategorizáló személyiség.

Néha, csak a bratyi kedvéért - nettó trollkodás, ne szépítsem - írok másoknak olyasmit, ami esetleg nem tetsző és erre a reakciók is néha szélsőségesek. Igaz, volt olyan is, hogy a legkisebb rossz szándék sem vezérelt kommentelés közben, mégis sikerült félreértetnem magam, ami után "menekülnöm" kellett.

Unalmamban - dehogy, ezer dolgom volt!!! - mikor valamiért szembe jött Janklovics Péter humorista egyik posztja, vettem egy mély levegőt és megkérdeztem: - Janklovics, viccesnek tartod magad?

Találd ki mi történt!

Péter jól fogadta az egyébként provokatívnak is felfogható kérdést, de tegyük hozzá, sokat számít a kontextus. Ha ezt a kérdést pl. egy nevetgélős interjú során, egy csinos hölgy teszi fel - mondjuk konkrétan mondjuk Fiala Borcsa vagy D. Tóth Kriszta, senki nem sértődik meg és Péter azon melegében lecsapja a labdát, így vagy ahogy jön, sértődés nélkül.

Igen, de ha ugyanezt az egyszeri kisember kérdezi meg egy poszt alatt, ahol semmi gesztus, metakommunikáció nem kerül mellé, csak az marad, hogy egyénfüggő a kérdés értékelése. Márpedig, hiába szeretik Péter rajongói a humort, ha ebben az esetben nem véltek felfedezni semmi humorosat a kérdésben, sőt, többen nyílt támadásnak vélték. Ennek függvényében pedig néhányan elég hamar a személyeskedést, silány támadást érezték helyénvaló lépésnek. Semmi extra, persze, de mégis érdekes jelenség.

Péter reakciója egyébként annak is köszönhető, mert kvázi edzett a fura kérdésekben és mint közszereplő, megtanulta, hogy óvatosan kezelje azokat.

Erre is válaszolt:

De néhányan - meglepően kevesen, erősebben reagáltak, helyette is:

Egy viszonylag lazább komment, bár, kérdésemre, hogy hol látta leírva, hogy nem tartom humorosnak, nem reagált. - ilyenkor szoktak vagy tovább támadni azok, akik rájönnek, hogy besétáltak a faszerdőbe. (Pofátlanság volt tőlem csapdát állítani, de ha szigorúan nyelvtanilag olvasom soromat, az tényleg nem több, puszta kérdés.)

Azután volt, aki nem elég, hogy túlgondolta a kérdésemet, támadásnak fogta fel, amire az egyetlen válasz...

Tehát azért vagyok én gyökér, mert ő, a befogadó, belegondolt valami többet a kérdésbe. Okos! Ugye, nem kell mondanom, hogy jogi szempontból vizsgálva semmi olyat nem kérdeztem, amire ez lehetne a reakció egy normális, elégedett társadalomban. Azonban mi egy ideje nem vagyunk nyugodtak, így, ami stressz ránk rakódik, ott köhögjük - bocsi, ez rossz hasonlat volt - vissza, ahol tudjuk.

Erre pedig tökéletesek az ilyen posztok. 

És van az az ember, akinek felhívták a figyelmét rá, hogy félreértelmezett valamit, nem hallgat, nem kér elnézést, hanem még igyekszik tovább harciaskodni, arcoskodni, a szleng szerint.

Ő egy külön embertípus. A troll közeli is lehetne, de simán inkább olyan fajta, akiket a Mónika showban mutogattak hol elrettentő példaként, hol biztonsági személyzetként. Azzal, hogy "papókázik" vagy dedós szintű a sértegetési készsége, vagy öregebbnek titulált koromnál, ami nem lényeges, mert én is láttam a fotóit és nem mennék erre a szintre.

Azonban, hogy a viselkedése azután sem változik, mint amikor elvileg már tisztában van a helyzettel, azt jelenti, hogy ő még nyilván nálam is jobban keresi, kibe kössön bele. Az ilyen figurákat szokták általában verőlegénynek alkalmazni, ahol nem teszel fel kérdéseket, csak ütsz. Emberünket, miután ránéztem, simán el tudom képzelni, hogyha pl. békés tüntetést szerveznek valahol a városban, kap egy telefont és megjelenik, hogy a másik oldalt képviselje, hangosabban, erőszakosabban. (A Hitler bajuszos fotója külön érdekes önkifejezési forma.)

Az ilyen mentalitású embereket jobb elkerülni, ezért miután válaszoltam neki, azt hiszem, le is tiltom. Seggfejségben rám vert, de nem kívánok nálam nagyobb seggfejekkel beszélgetni, még ilyen módon sem.

Teszem hozzá, ez a FB egyik legjobb funkciója, hogy nyugodtabb legyen a kis világunk. Az én listám nem olyan rövid, a kb. 40-50 nevével és egészen biztos, akadnak páran, akik engem tiltottak és én nem őket, mert nem volt időm megjegyezni a nevüket. :)

Szóval, Peti, neked köszönöm, hogy ember maradtál, meg a többi normális, kevésbé reakciós embernek, a maradék néhány úr meg valójában azt csinál, amit akar, itt csak példának hoztam fel őket a viselkedésünkre.

Megyek, írok valamit a Győzike oldalára!