Úgy fogok írni Náray Tomi divattervezőről, hogy valójában munkásságáról egy büdös túróst sem tudok. Hogy erre hogyan vagyok képes? Hát egy zseni vagyok, cseszd meg, nem tudtad? Olyasmiről is lehet véleményem, amiről semmit nem tudok - pl. mindjárt a földönkívüli életformákról is, pedig, arról bizonyítékot se én , se te nem tudtál felmutatni, nem igaz? - de azért majd én jól megmondom.
Elolvastam Náray Tomi kifakadását a facebookon, ám nem is emlékszem rá pontosan. (Ittam...) Elolvastam erről egy felhányt cikket az igen tisztelt like vadász és egyben egyeduralkodó magyar webes felületek kilencven százalékát lefedő, ugyanakkor kb. 4 százalékot sem érő origo vagy testvéroldala a life ponty hu által. Erre sem emlékszem pontosan. (Nem ittam, de minek emlékeznék erre a talmi fontosságú és értékű hírportálra?)
A lényeg, az én olvasatomban. Az év végén, ha már uborkaszezon, fel kell zavarni az álló nehézvizet. Nem ez történt, gondolom, hanem egy celeb - értsd. semmit sem érő, mégis mozgásban lévő számunkra idegen tárgy - felbaszhatta Tomit, a divatőrt, aki erre kifakadt saját facebook oldalán és szóvá tette, hogy mennyire elege van abból, hogy senkik akarnak úgy valakik lenni, hogy közben mások munkáját igyekeznek magukévá tenni. Mivel celebekről van szó, ne szellemi munkákra gondoljunk!
Ezt úgy tudod elképzelni a legjobban, hogy te megdolgozol valamiért, ami egy sportautó, de első kőrre nem te viszed el, hanem a szomszéd, mert te leejtetted a slusszkulcsot, ő, meg mivel lehajolt érte, úgy véli, joga van brummogtatni kicsit a motort.
Náray azt fájlalja, hogy milyen unalmas már - ne felejtsük, hosszú évek bevett gyakorlatáról van szó és nem is nálunk egyedi uralkodó műfaj ez, hanem az egész kerek világon - hogy ő csinál valamit azután jön egy senki vagy egy épp alig valaki, és arra hivatkozva, hogy éppen kétszer volt a tévében és háromszor a rádióban - ah, becsúszott egy poszter is - milyen jó üzlet lesz majd a divatfinak, hogy erre a senkire ráadhatja az általa tervezett ruházatot, és a senki, ezt reklámozza, hiszen rajta van, közben mindenki jól jár.
Tomi szerint ez nem így van. Nem értettem meg pontosan, mire akart kilyukadni, mert nekem ő túl úriember, ami fogalmazását tekinti. Szerintem, nyers fordításban, kurvára nincs rendben, hogy olyan emberek akarnak pompázni az ő kreációiban, akik a.) ezért nem fizettek b.) nem képviselnek semmilyen elfogadható értéket, amit az adott ruhával egyenlőségjel alá lehet vonni. Azaz, kinek kell az, hogy egy bulin két ingyenélő - tisztelet a kivételnek, akik megdolgoznak a sikerért - arról cseréljen eszmét és tapasztalatot, hogy az adott estélyen mindketten Náray ruháját viselik és egyikük sem fizetett érte? Ja, akkor szóljunk már annak a harmadik senkinek, aki a fal mellett mosolyog az ingyen piája fölött, hogy a Náray egy madár és ő is kérjen tőle időpontot, hogy mikor is fogja kegyben részesítve meglátogatni, kiválasztani egy kollázst (Tudom, hogy mást jelent), elvinni magával, majd kitalálni, hogy valójában nem is kell - mert a bulinak közben vége.
Akarom én, hogy mondjuk Győzike engem reklámozzon? - Nem feltétlenül, mert az a vendégkör, akit esetleg hírneve bevonz, nem az én vásárlói körömnek felel meg. Az értelmesebbje - hú, ez túl nyers? - meg eleve azért nem fog komolyan venni, mert egy Győzikével "akarom eladni magamat". Nem, köszönöm, de jó bornak nem kell ilyen cégér.
Náray megelégelte, hogy mindenki "vele takarózik", ugyanakkor, ha fizetni kell, hümmögés a válasz. Ha nem tudod megengedni magadnak, hogy fizess nekem a szellemi termékemért, miért gondolod, hogy te több vagy, mint átlag János, aki belép az utcáról és kér egy gatyát, amit nem szándékozik kifizetni, mert nincs is pénze?
Te jobb vagy, mint átlag János?
Neked alanyi jogon jár, az, hogy ingyen hordj?
Miért?
Mert ott pózolsz néhány értéket nem teremtő címoldalon és pár olyan fesztiválon vagy versenyen, ahol lúzerek indulnak és le van zsírozva a végeredmény?
Vagy, mert megjelent hat cédéd, meg felénekeltél harminc dalt? Esetleg, mert véletlenül a te fizimiskáddal adták el az új magyar filmet, aminek a nézettsége nem éri el egy Pest megyei kisváros létszámát?
Magyarországon - sőt, a földön - van bárki, aki megérdemli, hogy ingyen kaphasson bármit, aminek van hozzáadott értéke?
Úgy vélem, igen, csak ezeket az embereket nem a celebvilágban kell keresni.
Akik megérdemlik, hogy kapjanak valamit, azok pl. azok a rendőrök, akik mínuszban fagyoskodnak, miközben a határt védik olyanoktól, akiknek itt sem kellene lenniük.
Vagy a nővérek, akik ezekért a piti pénzekért hajnalban ágytálat cserélnek betegek alatt - már amelyik épp nem fekete nővért játszik persze. A tanárok, akik tényleg szeretik a gyerekeket és akiknek hatására egy rossz kölyökből később értékes felnőtt válik.
Csak nekik nem azokra a hívságokra van szükségük, amiket a celebek maguknak akarnak és ők, a mindennapi emberek nem kerülnek a címoldalra, ellentétben azokkal, akiknek eleve egy normális világban létjogosultságuk sem lenne.
Náray Tomi, én, mint ezredik senki (Ne lovagoljunk a számokon) kihívlak téged, mert nekem könnyű más fa***val verni a csalánt.
A ruháiddal ne celebeknek kedvezz, akik valójában meg sem érdemlik. Keress valakit -lesz segítséged a facebookon, az biztos - és add olyannak, amit szeretnél, aki nem engedheti meg magának, de tényleg megérdemli. Legyen az egy óvónő, akit egy közösség szeret, vagy egy tűzoltó, aki életet mentett. Adj nekik egy szép kosztümöt vagy egy csinos nadrágot, mert megteheted, hogy adhatsz!
És ne csak te. Mindenki, aki adni tud.
Keressünk igazi hősöket, igazi embereket.
Megjegyzés: Természetesen ismerem Náray Tamás nevét, mert ha valaki nagyon jó abban, amit csinál, annak a nevét illik ismerni, főleg ha egy szűk réteg tagjáról van szó.
Megjegyzés 2: Náray Tamás nem szereti, ha le-Tomizzák és ebben nincs semmi kivetnivaló. Én is utálom, ha becézik a nevemet. A cikkben kizárólag stilisztikai oka van a becézett formának, irodalmi szempontból használtam ezt a megszólítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése