Gyerekkorom óta vagyok Amerika kedvelő. Nem volt nehéz, hiszen mindig szerettem a filmeket és ebben az USA sikeresen kielégítette az igényeimet és ízlésemet a saját képére is formálta. Persze van, amivel nem szimpatizálok annyira, mint például a nálunk is egyre erőltetettebb Valentin nappal, vagy a Halloween ünnepével, amit mintha sikeresen abszolválna magába Európa, igaz, egyelőre még a jelmezes gyerekek cukorka-járása nem lett életünk része, de ami késik...
Ugyanakkor szeretek olyan ízeket kipróbálni, ami nálunk nem hódított teret, míg az USA-ban meg szerves része az étkezési kultúrának - amely sokak szerint kimerül a Kentucky sült csirkében és a McDonald’s apró hamburgereiben - így ha belebotlom ilyen "style-ba", akkor ha épp nem horror áron mérik, belekerül a kosaramba.
Jelenleg hivatalosan, megfizethető áron, nagy tételben pedig azt hiszem, ebben egyedül a LIDL üzletlánc partner. És ez nem egy fizetett reklám! Puszta tény!
Járok METRO-ba, TESCO-ba, Spar-ba, Penny Market-be, a magyar CBA leányvállalataiba, néha ALDI-ba, többet LIDL-be, plusz a kisboltok. Nem mondom, hogy nincsenek apró, eldugott, kifejezetten Amerikai termékeket árusító helyek, mert vannak. Nem egyszerű mindet megtalálni - a legtöbb olyan, hogy egyszerűen elveszik a nagyobb boltok dömpingjében - de bele lehet botlani.
Azonban ez kevés.
Jelenleg, amiről tudok, az a LIDL időszakos kampányai, amikor főleg McEnnedy (Nem McKennedy) márkanév alatt egy tucatnyi amerikai életérzést visszaadni hivatott nyalánkságot tesznek a polcaikra, évente vagy háromszor, talán négyszer. Mondjuk, a LIDL egyébként is mindig fordított figyelmet arra, hogy a világ több szegletéből merítsen élelmezési szokásokat, ezért találkoztunk itt már kifejezetten görög héttel, olasz napokkal, stb. is.
Azonban a legjobban az Amerikai hetek lepnek meg, mert ilyenkor tényleg beüt az az őshizlaló Kánaán.
Hogy mennyire egészségesek ezek a termékek?
Gondolom, pont amennyire az amerikai átlagember az. Aha, ott náluk az elhízás komoly gond. Nem csoda, amikor annyit zabálnak. Nem csoda, amikor még a zsíros mogyoróból is képesek vajat sajtolni. Nem csoda, amikor náluk a legnagyobb az éves fejenkénti édes ital, chips és pop corn fogyasztás. És ezek nagy részének nem is lehetne helye egy egészséges ember étrendjében, hiszen ezek nem mások, mint a nasi... Az ember a kutyájának sem ad nasiból sokat, hiszen akkor Fifike meghízik és beszorul a kutyabejáróba.
Az amerikai életérzés, hogy tejes italoknak almás pite íze van, vagy borwnie csokitorta. Ez ugye egyet jelent és nem azt, hogy egy szép szelet almás pitét beleturmixoltak egy kis tejbe. Nem hát!
Ez azt jelenti, hogy mindenféle nyalánkságnak van aromásított megfelelője, amit azután tejekhez kevernek, hogy az elkényeztetett fogyasztó ne villával ehesse a kedvenc ízeit, hanem egyenesen a műanyag flakonból önthesse le a torkán. Mivel tele van édesítő szerrel, akár naponta többször is megkívánja.
De nem panaszkodom!
Nekem, akinek valószínűleg sosem lesz érkezése az álmok földjére, be kell érnem ennyivel és be is szoktam.
Fogom magam és kikanalazok egy kis sajttortát egy műanyag dobozból, azután eszek rá sósnak valami BBQ tésztás mogyorót.
Pont, mint az átlag Johnny Smith!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése