2016. november 10., csütörtök

Vers: Elhagylak - A mosoly - A belső én

Elhagylak

Rendezetlen ügyem van e földön.
Görnyedve vánszorgok tova,
Barnás penész darab, zöldön,
Nem én, az élet mostoha.
Gyarló énem, egy a földtekén,
Beszívja testem, marja a kén.
Romlásból kelve rohanok feléd,
És hazugság mételyét bújtatom beléd.
Por szülöttje, pokol gyermeke lettem,
Lelkedből loptam, szívedből ettem.
Kárhozz hát el, ölj meg, vagy ölelj!
Te csak nézel rám, de ajkad nem felel…

2008.01.14.

A mosoly

Egy mosoly,
Mi többet ér, bárminél
És mindennél!
Vagy akár a semminél…
Egy mosoly, mi ajkamon,
küldöm neked, jól tudom,
Hogy szereted, ha láthatod,
Arcod akkor felragyog.
A mosoly, mely belülről jön,
Ingyen, neked, örök lőn,
Segít az az öröklőn.
Egy mosoly, érték,
végtelen,
Van neked és van nekem!
Fogd meg hát, a két kezem…
Egy mosoly, csak egy mosoly!
Varázslatot tesz olykor.
Bút, bánatot elterel,
A mosoly a szívre felel.

2008.01.13.

A belső én

Közel hozzám, nem oly messze,
testem váza lemeszelve.
Fehér vagyok, mint a hó,
ragyog, tisztának lenni jó.

Testem friss és patyolat,
lelkem az, mi árnyalat…
Szürke, piszkos, érthetetlen,
Gondolattól menthetetlen,
benne gonosz, végtelen,
káosz-hozó értelem.

Választ keres, néha kreál,
Álmot cserél le a reál.
A valóság bár szétszalad,
idebent épp elég marad,
mindabból, mi menthetetlen,
önmagamtól büntetetlen.

2008.01.07.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése