Hajnali búcsú
Gombóc gyűrte torkom,
Ahogyan ott néztelek.
Az ajtón, tudtam, ha kilépek,
elhagylak s elvesztelek.
Ez volt most a sorsom,
Fájt a szívem, higgy nekem.
Messze menni, el, el innen,
Nyíljon meg a végtelen.
Sápadt arcod, meleg bőre,
Felragyog, csak énnekem.
Halkan suttogtam füledbe,
Az elbúcsúzó énekem.
Kedves, ne sírj értem,
Ha nem leszek már itt veled.
Teljesebb leszel nélkülem,
Én így váltom meg életed.
Ajtó nyílik, szívem dobban,
Cipősarkam tompán koppan.
Megtorpant és visszanézett,
A pillanat már elenyészett…
2008.01.16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése