2018. december 27., csütörtök

Blog: Erős-paprika vs. öregség

Blog: Erős-paprika vs. öregség

Csodálatos gyermekkorom volt – márt ami az erős ételek fogyasztását illeti. (Ki az a hülye, aki a gyerekkor minőségét az erős-paprikához is hozzá tudja kötni???) Szerettem, élveztem és hittem, hogy ez az érzés kölcsönös. Minden egyes zöldpaprika egy szerető, aki masszív karjaival átölelte nyelvemet és az érzést, amely nem csak a külső burkot bizsergette, hanem egyenesen a lelkemet marta, hanem eggyé vált velem. Élveztem valamennyi percét. Mint, amikor a kutya odadörgöli a seggét a szőnyeghez. Az erős-paprika volt a kutya segge... a nyelvem meg a szőnyeg. (Mennyire vagy vizuális?)

Aztán felnőttem, megöregedtem és jelenleg egy erősebb zöldpaprikától összeszarom magam. Talán már egy közepestől is.
www.flickr.com

Sőt! Tovább megyek. Sosem hittem volna, hogy a tüzes ketchup képes fájdalmat okozni. Néhány éve, amikor a termék megjelent a piacon, egyenesen kinevettem. Vettem egyet, és gyakorlatilag kiszoptam a flakonból. – Ez nektek a tüzes, mi? - Most meg rendesen fájdalmaim vannak, és csak azt várom, hogy a legyűrt szendvics után ez a maró érzés megszűnjön a nyelvem hegyén. És oldalán. Meg hátul is. Hát, vazzeg, ez mindenhol fáj. Ilyenkor derül ki, hogy a szájpadlásnak csak arra van funkciója, hogy fájdalmat okozzon. Ki tudod dörzsölni mondjuk prézlivel, vagy szét tudod maratni, hogy kényszeresen nyalogasd, akár egy nagyanyó a szája szélét.

Nekem kellemetlen, hogy alig egy éve öcsémnek jeleztem, hogy szívesen részt vennék egy erős paprika teszten. Így? Pedig akkor meg voltam győződve róla, hogy mit nekem egy ilyen kis versengés. Most viszont elgondolkodom azon, hogy mennyire gányul nézek ki, amikor sírok. Attól függetlenül, hogy annak lelki, vagy csupán kapszaicin kiváltotta testi szenvedés az oka.
Egy ismerősöm erős paprika termesztésbe kezdett. Gondoltam, majd megmutatom szüret után, milyen kemény vagyok. Én! Jelenleg úgy gondolom, inkább elmismásolnám ezt az ügyet.Tehát, lehettem kemény, talán egyszer, vagy húsz éve.

Ahogy a szervezetem öregszik, magam is egyre inkább elhasználódom. Jelenleg úgy érzem, hogy egy rendes, hazai termesztésű, igazi, napon érlelt zöldpaprikát sem bírnék elfogyasztani, mielőtt kimagoztam volna.

Mi van velem? Miféle gaz árulása ez a természetnek?
Az öregedés együtt a fájdalomérzetem nőtt meg vagy annak elviselése lett renyhe? Nem tudom, de az biztos, hogy most, ha megeszem egy szendvicset, amire egy kis tüzes ketchupot teszem – gasztronómia csúcsa... – ég a szám és rendesen fájdalmaim vannak. A taknyom és könnyem azon versenyez, hogy melyik folyik gyorsabban le az arcomon és melyik, honnan jön elő a testemből. Én örülnék az eredeti felállásnak, ám ki vagyok én, ha a testem gondol egyet és a takony és könny indulási helye felcserélődik?

www.yourdentistryguide.com

Elmúltam negyven és úgy érzem, a testem kezd átlépni egy határon és visszafelé tekinget. A fejletlen gyermekkorba. Amikor még elbírtam mindent, majd röhögtem rajta. Nem állítom, hogy most sírok, de a könnyem és taknyom is folyni kezd, ha kicsit odateszem magam.

Iszom rá egy kis házi pálinkát. Régen ezt is jobban bírtam. Sokkal... Meg is írom, hogy élveztem régen a pálinkát.

Sajnálom, erős zöld paprika!

Lassan búcsúlevelet írhatok neked! Hiszen, nem sok jót jósolok közös jövőnknek... Sajnos!
Utána, ötven fok feletti házi pálesz, te következel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése