Blog: Hogyan lett ő köcsög-öreg?

Blog: Hogyan lett ő köcsög-öreg

Bármilyen hihetetlen, senki nem születik köcsög-öregnek. Mert esetleg köcsög-gyereknek születhet, aztán beleöregedik. Másrészt, itt a köcsög szót nem a homoszexualitással kötöm párba, hanem egy negatív életfelfogással és életstílussal, amely azután lecsapódik az emberből a környezetére. Akárki nem lehet köcsög-öreg. Köcsög-öregnek lassan fejlődik ki az ember. Ahogyan az évek súlya rárakódik hosszú életében, úgy fogja természete a köcsög-öreg jelzőt birtokolni. Te is találkoztál már vele. Ő az, aki tolakszik, lökdösődik a sorban, beszól az utcán, ha nem tetszik neki valami, minősíthetetlen hangvételben, ellenben teljes mellszélességgel kiáll véleménye mellett a netes fórumokon, és sosem fog mosolyogni. Hacsak nem lát egy kiskölyköt hasra esni, aki utána felsír.
Ez van, ilyen lett.: Köcsög-öreg.
De nem így kezdte. Ő is élt egy életet...

10 évesen: Sokat költöztek, barátja nem akadt. Mire megkedvelt valakit – pedig gyerekeknél az néha nem tart sokáig – már tovább is állt a család, ő pedig egy kezdődő barátságból lett kiragadva. Egyik szülő sokat dolgozott, a másik meg nem foglalkozott eleget vele. Talán valamikor el is váltak. 10 évesen félelem töltötte el az éjszakától, miközben a takaró alatt kuksolt és hallgatta, hogyan veszekednek a szülei. Néha talán be is vizelt. Aztán a család szétszakadt és megtanulta, hogy semmi sem tart örökké, főleg nem a boldogság.

20 évesen: Első barátnője lelépett, mert túl soknak találta. Egy másik túl kevésnek. Egyik munkahelyről tévelyeg a másikra. Nem találja a helyét. Mivel gyerekkorában nem volt egy alapja, hogyan kell ismerkedni, barátkozni, roppant nehezen alakít ki kollegiális kapcsolatot. Mindent kritizál. A kritikát is. Mindenről kezd kialakulni a véleménye, ugyanakkor semmihez sem ért igazán. Háta mögött a megmondó embernek kezdik hívni. Ha volt is családja, mostanra kezd elhidegülni tőlük. Ha voltak is tervei házasságról, kezdi megszokni és úri huncutságnak tekinti.

30 évesen: Nők jönnek, mennek. Néha megcsalják. Önbecsülése és véleménye a nőkről egyaránt negatív tartományban karcolgatja az egója mértékrendszerét. Kezdenek beidegződései lenni. Lassan szökkennek szárba, de egyre jobban ragaszkodik hozzájuk. Minden apró kis „baromsága” egy-egy saját gyermek. Elkezdi őket táplálni, míg végül a fejére nőnek. Hite ezáltal megvastagszik, mint egy láthatatlan kéreg a szívén. Kezdi kerülni az embereket. Értéktelennek érzi magát és ezt kompenzálandó, mindenki mást is annak tart. Csak azt hangoztatja is. Magáról mélyen hallgat. Pedig, lehet, hogy beszélnie kellene...

40 évesen kezd rádöbbenni, hogy amit gyerekkorában elképzelt és a szülei ígértek neki, az megvalósíthatatlan. Saját erejéből már nem nagyon tud eredményeket elérni, ellenben sosem voltak barátai, akikhez fordulhatott volna. Emberi kapcsolatai felületesek, lazák. A szexualitása is inkább kényszerré lett számára.  A konvenciókat kezdi áthágni. Már nem mosolyog udvariasságból. Ha egy gyermek ránéz, nevetve, ő egészen biztosan olyan arcot vág rá, amitől a gyermek megrémül. Persze nagyon óvatos, hogy a szülők ne vegyék észre.

50 évesen: Már nem csak magában beszél. Véleményét, amely mostanra sosem pozitív, megosztja környezetével. Senki nem akar vele beszélgetni, mert azt veszik észre, hogy néhány perc a társaságában is téllé varázsolja a nyarat. Közben ő meg rádöbben, hogy olyan érzelmek is vannak – szeretet, bizalom, barátság – amelyeknek természetét sohasem fogja megismerni. Néha úgy gondolja, mindenki hibás, csak ő nem. Szeretni valakit? Humbug. Hazugság. Mind hazudnak... Az évek egyre gyorsabban repülnek feje felett, így inkább már csak a kesergésének tud megfelelő táplálékot biztosítani.

60 évesen: Most már meggyőződött róla, hogy valamit elrontott valahol. Ő a hibás érte, de a világot gyűlölte meg. Saját nyomorát kezdi ráerőszakolni bárkire, akire lehet. És bizony nagyon körültekintően és ügyesen választja meg azt a bárkit. Mostanra kezdi sejteni, hogy a temetésén nem sokan lesznek, mégis ünnepség lesz. Elméje fekete fellegbe burkolózik és ha megszólal, csak ebből a halálos párafelhőből tud kiokádni valamit a körülötte élőkre. Mostanra megtanult kifinomult módszerekkel rombolni. Ha nem figyelnek rá, kárt okoz. Nem érzi magát ettől sem jobban. Mert már a szar sem elég szar.

70 évesen: Olyan egyedül van, akár az ujja. Ostoba mondás ez, kivétel ha egy tehetségtelen asztalosra alkalmazzuk. Naphosszat üldögél, figyeli a világot, ám mérgezni már nem tudja. Nincs kinek. Rég elhaltak mellőle, akiknek számíthatott. Új ember nem kíváncsi rá, mert híre megelőzte a házban: - Ő az a köcsög-öreg! Tudod, amelyik nem vár meg a lifttel. Amelyik a szórólapot nem a kukába, hanem a te postaládádba dobja... Még a mentősök sem szívesen mennek ki érte, amikor elhaló hangon hívja őket. Nem csoda. Megszokták a hívásait. Végül teát főzne egy hideg napon, megnyitja a gázt, de meggyújtani már elfelejti. Lefekszik, mert kissé elfáradt... És elalszik örökre. Talán kiírják a házban egy apró cetlire, hogy elhunyt és hol temetik.
Vagy inkább nem.
Annyit sem ért...