Blog: Kedves Magyar rendőr bácsi!

alfahir.hu

Kedves Magyar rendőr bácsi!

Ezúton kérek elnézést, hogy 2006-ban nem mentem ki téged kockakővel dobálni, pedig most, ahogy 2018-ban hallom, az teljesen normális tett lett volna, ellenben 2018-hoz képest, amikor is nem vagyok magyar, ha a Fidesz ellen felemelem a szavam.

Először is: Hogy merészel bárki így gondolkodni rólam?

Kérem szépen. Magyarnak születtem. Már akkor magyar voltam, amikor a Fidesz, mint párt, hazug és kétszínű politikájával megalakult.
Már akkor magyarnak születtem, amikor még Orbán Viktor geci sem volt, csak egy fiatalember, akit apja vert – ő mondta interjúkban – és úgy érezte, valamit tennie kellene az országért. Mert feltételezem, erre gondolt, amikor politikai pályára adta a fejét.
Akkor.

Ma már olyan érzésem van, hogy Orbán Viktor valójában nem politikus, hanem egy rendkívül manipulatív stróman – nem tudom kié, de ha saját magáé, akkor le a kalappal – aki a legnagyobb és mai szemmel nézve a legelítéltebb vezetők módszereivel (Hitler, Sztálin, Észak Korea vezetője, az a Kín Jing ül Vagy ki a faszom) sikeresen elérte, hogy Magyarország – amely elvileg 150 év török uralom alatt sem hódolt be, bár állítólag a török vendégeskedésként élték ezt az időt meg – mostanra elhiggye minden szavát. Nos, lehet, hogy bennem van a hiba és ezért nem hiszek ígéreteinek. Sőt, megkockáztatom, hogy lehet, hogy ő jelenleg jobb ennek az országnak, mint bárki. De akkor viszont sokkal nagyobb a baj, mint hittem!

Az, hogy országunk nincs jó helyzetben, sosem volt számomra titok. Ebben nőttem fel. Állandóan azt hallom, hogy Trianon mekkora kibaszás volt velünk, meg, hogy a történelmünk folyamán egyszer nem bírtunk jó oldalra állni. Elhiszem.

De mostanra, úgy vélem, ezeken felül kellene emelkedni.
Részemről örülök, hogy az Unió része vagyunk. Európa mindig jobban közel állt hozzám, mint az orosz oldal. Oké, én vagyok a gyökér, hogy az angolt jobban csípem, mint azt a kőkemény, orosz télre emlékeztető cirill írást.

Nem szeretem a hamis ígéreteket! Lehet, hogy korábban nem figyeltem, de 2006 után igenis kezdtem odafigyelni arra, mit ígér nekem egy politikai párt. Láttam a Fidesz szavazásra buzdító lapját, amelyben leírták fehéren-feketén, hogy „Nem nyúlunk a magánnyugdíj pénztárhoz!”
Persze, sok ismerősömtől megkaptam, hogy ez a pénztár valójában úgy volt fals, ahogy kitalálták, de én annyit láttam ebből, hogy egy párt, amelyik bizalmat akart kicsikarni magának, kategorikusan kijelentett valamit, amit, megválasztása után, nem több, mint egy hónapon belül (!!!) felrúgott!
Ez azt jelenti számomra, hogy akkorát hazudtak, mint a ház.

Mondhatsz, amit akarsz, hogy erre a pénzre mekkora szükség volt, hogy az ország talpon maradjon, ám mégis úgy érzem, hogy ha egy képviselő vagy politikus - aki bealszik a parlamentben, vagy be sem megy - 300 ezer forintnál többet keres, míg a kétkezi munkás, aki belefárad az életbe - és három műszakban is dolgozik, ha nincs ember - , 200 körül tengődik, akkor a mi politikusaink nem a szolgái a népnek, mint ahogy elvileg felesküdtek, hanem a vámpír egyfajta modern megfelelői.

Megélhetési politikus. Hallom innen-onnan. És tényleg, ezek az emberek azért tanulnak, hogy utána, ahelyett, hogy törvényeikkel megkönnyítsék az átlagpolgár életét, inkább azon fáradoznak, hogy hatalmas befolyást vagy bevételt érjenek el. Saját zsebbe.

Nem sajnálnám én tőlük a 150 milliós házat Budán, vagy a fekete cabriót, de...
...először tegyenek azért, hogy az országban ne legyen bűn betegnek lenni, hogy tanulhasson bárki, aki akar, hogy emberek egy rossz döntésük miatt ne kerülhessenek utcára és majd, ezek után, amikor felvirágoztatták az országot, akkor kezdjenek saját medencék építésébe, hogy a luxusutazásokról ne is beszéljek.
Ehelyett azt látom, hogy tiknó emberek, akik életükben nem dolgoztak le nyolc órát egy gyárban, vagy tizenkettőt egy pult mögött, olyan intézkedéseket hoznak, amik valahogy csak az érdekképviselet halmazát erősítik, miközben egyéb területeken egyre több a panasz.

Magyar Rendőr bácsi!

Tudom, hogy hibás voltam, hogy 2006-ban nem dobáltalak még meg macskakővel - arra ott voltak a jelenlegi kormány közeli barátai, fizetett rendbontói -, de nehogy már azért ne legyek magyar, mert mostanra betelt a pohár és én is dobnék egyet. Persze, igyekeznék, nehogy eltaláljalak, hiszen vendéglátósként még rendőr ismerőseim is vannak. Rendőrként neked is vannak átlagpolgár ismerőseid.

Hidd el, nem ellened irányul ez a fene nagy haragom.
Azt is hidd el, hogy ebben nincs a keze benne egy külföldön élő milliomosnak, valami Soros Györgynek, mert azt hallom, most az ő bérence vagyok, ha fogom magam és kimegyek az utcára köpni egyet.
Ami abszurd, hogy sok olyan ember mondja rám, hogy Soros bérenc vagyok, akik annak idején, szegről-végről, de pont az ő „pénzéből” tettek le vizsgákat az egyetemeken. Vagy az ő segítésével utaztak külföldre tanulni.

Oké, lehet, hogy ezeknek az embereknek ma ciki felvállalni ezt az urat, de nehogy már én legyek a bérence, aki azt sem tudom, hogy kicsoda.
Ja, és nem is kívánok utána olvasni. Minek? Annyira nincs hozzá közöm, hogy érdekeljen. Ellenben akik hangosan mutogatnak, azok, hogy merészelik ezt? Azok, aki egykor eltették azt a támogatást, amit adott nekik, most miért rám kenik? Ez egy óvodás szintjét nem éri el, már ne is haragudj.

Rendőr bácsi!

Tudom, ha most én megdoblak kővel, akkor hazaáruló vagyok, de akkor, akik ugyanezt megtették veled 2006-ban, miért lennének hősök?
Amúgy, maradjunk annyiban, a kő dobálás nem neked szól, csak akit szeretnénk eltalálni vele, az mögéd bújik, pedig, nem emlékszem, hogy bárhol írnák, hogy a magyar rendőrség feladata a politikusok kizárólagos védelme a nép ellenében.
Ezt ki találta ki?

Úgy vélem, ha a nép zúgolódik, akkor a politikusnak ki kell állnia, megvédenie az igazát és a népre hagyni a döntést.
Ezt pl. már akkor meg kellene tennie, amikor a nép kivonul az utcára. Ha egy politikai erő ennek ellenére a rendőrség mögé bújik, az gyáva, legyen bár igaza.
Azt, meg, hogy igaza van, döntse el a nép, hivatalos, nyilvános szavazással.
A nép, amelyik adót fizet az országnak.
A nép, amelyik itt él, tehát a döntések a fejükre szállnak.
A nép, amelyik fizeti ezeket a köz-tisztségviselőket.
Nem olyanok, akik a határon kívül élnek és csak látogatóba jönnek hozzánk. Vagy hívó szóra, pénzért...

Rendőr bácsi!

Hidd el, nem rád haragszom!
Arra haragszom, aki lehetővé tette, hogy azok, akiknek a feladata az én boldogulásom lenne, azok csak a saját boldogulásukat nézik.

Rendőr bácsi!

Ne hagyd, hogy ezek az emberek veled takarózzanak és mögéd bújnak.
Nem akarom, hogy mellém állj, ha úgy érzed, nincs igazam. Csak annyit szeretnék, hogy amíg nem törvénytelen, addig állj félre és hagyd, hogy hallassam a hangom.
Mert, úgy érzem, demokráciában, egy politikusnak, ha megkérdőjelezik rátermettségét, kutya kötelessége lenne félreállni és hagynia azokat, akik esetleg mást, jobban tudnák mit tegyenek.

Orbán Viktornak nem sunyin mosolyognia kellene a parlamentben a TEK védelme alatt, hanem olyan parlamentet felépítenie, amely előbb minden oldalról megrágja a felmerülő problémát és miután kivesézve sem sikerül megállapodásra jutnia a többi oldallal, szavazásra bocsátja azt, de ha neki nem is tetszik a szavazás, akkor is rábólint, mert nem az ő akaratáról szól az ország, hanem a népéről!

Orbán Viktor azonban foggal-körömmel ragaszkodik a hatalmához, az akaratához. Mindezt teszi olyan pökhendi modorban, hogy már azért megérdemelné, hogy elhagyásra kényszerítsék posztjáról.
És ha én szeretném lerángatni a trónjáról, akkor te, Rendőr Bácsi, bizony az utamban állsz!

Pedig vagy mellettem kellene, hisz én vagyok a nép, tehát többség, illetve vagy mögöttem és akkor közbeavatkozni, ha törvénytelenséget teszek.
De kiállni az igazamért és követelni, hogy az alkalmatlan ember mondjon le, az nem törvénytelen.
Az jog!
Az demokrácia.

mno.hu

A fényképeket nem politikai oldalak szerint választottam, pusztán a google-ba beírt keresőszavak által kidobott találat után. (Mielőtt a Soros...)